Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szontagh Pál: Luther Márton, a pedagógus

(Luther erre Bölcs Frigyes szász választófejedelmet hozza példának.) Ha az állam vezető hivatalnokai nem járatosak a tudományban - az az egész állam vesztéhez vezethet. A nemeseknek sem elég már az, ha jó lovagok: egyszersmind művelt embereknek is kell lenniük. Mivel szükség van erős közigazgatásra, jogrendszerre, stb., ezért szükség van ezekben a hivatásokban jól képzett, erős hitű polgárokra is. A nevelés fontossága abban áll, hogy a felelős beosztásokba megfelelő, tisztességes emberek kerüljenek. Ha ez így történik, akkor a világi foglalkozások egymást kiegészítve válnak nagy egésszé. Luther szerint ugyanis „Bölcsesség, ész, tudomány és írótoll: úgy kell, hogy ezek regnálják a világot. Ha megharagudna Isten és a világból minden tudóst elsodorna, bestiákká, vadállatokká válnának az emberek."

11 A legegyszerűbb embereknek is hasznos a műveltség, mert ha munkásként keresik is kenyerüket, akkor is kamatoztathatják tudományukat (külföldön az idegen nyelvek beszélésével, könyvek olvasásával, stb.). Példának Luther a nyelvtanulást hozza fel: „A nyelveknek [...] tudása mindenki számára hasznos [...], hogy más nemzetbeliekkel is beszélni, szótérteni tudjanak, tolmács nélkül, ne maradjanak német némák."

12 Természetesen kiemelt helyen foglalkozik Luther a lelkészneveléssel, hiszen a lelkészeken keresztül végzi Isten újjáteremtő munkáját, ezért a reformátoroknak nagy szükségük volt tanaik széles körű terjesztésére alkalmas, művelt vezetőréteg képzésére. Luther és a módszer Luther nem mélyedt bele részletesen a pedagógiai módszerek kérdésébe, hiszen saját bevallása szerint is ez nem szakterülete. Tett azonban a módszerre vonatkozóan figyelemre méltó általános megjegyzéseket. Már a fentiekben említettük a szemléletességre való törekvést, mint egyik legfőbb pedagógiai célját. A tudományokat és a hitet Luther szerint csak úgy lehet közelhozni a gyermekekhez, ha belehelyezkedünk a gyermeki lelkivilágba, megértjük, felmérjük szellemi színvonalát, s a tanulásban nemcsak tudásanyagot, hanem örömöt, játékot is nyújtunk a gyermeknek. Mint azt a Kis Káté („a laikusok Bibliája") is ékesen bizonyítja, Luther mestere az egyszerű, tömör, világos beszédnek, a dialektikának. Erről így ír: „A dialektika nagy tudomány: egyszerűen, tisztán és igazul beszél. [...] A dialektika megmutatja, hogyan kell a dolgokról tisztesen és helyesen beszélni, hogyan kell gondolkodni róluk [...] és hogyan kell megítélnünk és megbírálnunk őket."

13 A rövidség, tömörség azonban nem mehet az alaposság rovására, a játékosság nem jelenti a kellő alkalommal és kellő mértékben gyakorolt szigor elmaradását. A nyelvtanulásnál Luther a grammatikai tudás elé helyezi a nyelvtanulás gyakorlati hasznát: az idegen nyelven való értést, beszélést. Ebben saját tapasztalatai vezetik: „Inkább akkor tanultam héberül, amikor olvasás közben egy-egy kifejezést és mondást valamelyik másikkal összehasonlítottam, semmint amikor csak a grammatikát néztem."

14 11 Luther: i.m., 212. 12 Luther: i.m., 194. 13 Luther: i.m., 195-196. 14 Luther: i.m, 202.