Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Csepregi Zoltán: A történelmi pietizmus és Luther

véget, és csak a pietista bibliaterjesztés megindulásától beszélhetünk „bibliakereszténységról". Ezt a szemléletet hatásos számadatokkal támaszthatjuk alá. A Luther-Biblia elsó száz évében 200 000 példányban jelent meg, Canstein Bibliatársaság már működésének elsó' hét évében (1712-1719) elérte ezt a mennyiséget, s a század végéig kétmillió Bibliát adott el. 1541-ben 3 aranyért, egy mesterlegény két havi béréért lehetett teljes bibliát kapni, 1715-ben már hat garasért, azaz két napszámért vesztegették.

7 A17. században nem ritka az olyan pap, akinek nincs saját Bibliája (csak az ünnepi epistolákat és evangéliumokat tartalmazó könyvecskéje), a 18. században viszont a Szentírás már majd minden házba eljut. Wallmann tézise elfogadható, ám finomításra szorul. Jóllehet a parasztháború után Luther belátta, milyen visszaélésekre ad alkalmat, ha ki-ki a maga feje után magyarázza az írást, s ezért igyekezett tanítani a népet a két Kátéval, ám a parasztháború előtti, fiatal Luther még másképp gondolkodott, s az ő elképzeléseivel igenis összeegyeztethető az, amire Spener felhív a Pia desideriában. Nem ez az egyetlen kérdés, amiben Spener a „fiatal" Luther mellett, s az „idős" Luther ellenében foglal állást (ld. a jobb időkbe vetett reményét). A dogmatika és a bibliaértelmezés terén, már nehezebb volna a Luther és Spener közötti hasonlóságokat és különbségeket értékelni, mivel Spener majd minden kérdésben a lutheránus-ortodoxia véleményét osztja. Egy apró momentum mégis megéri a részletes ismertetést, ez Spenernek a lutheri Biblia-előszókhoz való viszonya. Luther teológiai jellegű előszói a 17. századra többé-kevésbé eltűntek a bibliakiadásokból, azaz az oltárra szánt, díszes példányok tartalmazták ugyan őket, de az olvasható méretű kézi, vagy zsebbibliákból hiányoztak, esetleg jeromosi szellemű bevezetésekkel helyettesítették Őket. Spener lipcsei Bibliája óta (1694) azonban a Római levél lutheri előszava a pietista Bibliák elmaradhatatlan része lesz. Ebben az előszóban azt hangsúlyozza Luther, hogy Pál szavait nem értelmezhetjük másként, mint ahogy Pál maga értette őket (s ezzel megteszi az első lépést a történeti kritika felé). Hadd idézzek néhány mondatot az előszó magyar fordításából: „Ez a levél az Új Testamentumnak leg-fobb része, és leg-tisztább Evangyéliom, melly méltó, hogy minden keresztény ne tsak szórúl szóra tudja; hanem minden-nap azt forgassa, és azzal mint mindennapi lelki kenyérrel éljen. Soha senki eleget sem fölösleg nem olvashatja azt, se nem gondolkodhatik arról; mert mennél többet elmélkednék valaki abban, annál több gyönyörűségét és édességét érezné. Mindenekokáért én-is Istentől adatott tsekély ajándékom szerént, ezen elöl-járó-beszédem által valami utat akarok mutatni, hogy azt az olvasó annál jobban megérthesse. Mert ekoráig külömbféle sovány glossákkal és tsatsogásokkal inkább meg-homályosíttatott, noha magában tiszta világosság, majd az egész sz. írásnak meg-világosítására. Elsőben pedig értenünk kell, mit ért sz. Pál az igék által: Törvény, Bűn, Kegyelem, Hit, Igazság, Test, Lélek, s a t. külömben az olvasás nem használ ... Ez igéknek illyen értelme nélkül se ezen levelet nem érthedd, se az egész sz. írásnak egyéb könyveit. Ojjad azért magadat mind azoktól a tanítóktól, kik másképen élnek ezekkel az igékkel: Ám akárki légyen, ha Origenes, Ambrus, Hieronimus, Ágoston, és ezekhez hasonlók, vagy ezeknél tekéntetessebbek lesznek-is."

8 7 G. Hammer: Die Luther-Bibel. Entstehung und Weg eines Volksbuches, Stuttgart, 1980. 32. 8 Bárány Györgyék fordítása. Ami Urunk Jesus Kristusnak Új Testamentuma. Lauban, 1754. 709, 716. Tudtommal a kérdéses előszónak sokáig ez volt az egyetlen magyar fordítása. Új fordítása a Magyar Luther Könyvek második kötetében jelent meg: Luther Márton Előszók a Szentírás könyveihez. Ford. Szita Szilvia. Bp. 1995. 128-143.