Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

Communio Vájta Vilmos: Communio. Krisztus és a szen­tek közössége Luther teológiájában. Magyar Luther Könyvek 1. Magyarországi Luther Szö­vetség, Budapest, 1993. 102 l. Vájta profeszor könyvének bevezetőjéből ki­derül, hogy az újabbkori ökumenikus teológi­ában állandó párbeszéd tárgya lett az egyház természetének kérdése. Thomas F. Torrance skót református teológus még az ötvenes évek végén jegyezte meg, hogy az igazi ökumeni­kus teológia nagy feladata éppen az egyházról szóló hitelvi-teológiai kérdések tisztázása lesz - még akár dogmatörténeti szempontból is -, mert szerinte az óegyházi zsinatok teoló­giai, krisztológiai és szentháromságtani mun­kálkodásai nem értek el az ekkléziológiai részhez. Ez a feladat az újkor ökumenizmu­sára maradt. Az egyháztani vizsgálódásokat azonban nemcsak ez a tisztán teológiai meg­fontolás mozgatja napjainkban, hanem, má­sodik szinten, egyházias érdek is. Az ökume­nikus mozgalomnak folyamatosan szembe­sülnie kell azzal a ténnyel, hogy a különböző felekezetek különböző és jórészt rögzített egy­háztanokkal, hagyományokkal csatlakoztak a mozgalomhoz. Emiatt aztán az ökumenikus szempont érvényesítésével sokszor szembe­kerül a saját felekezeti identitás megőrzése. Ebben a problematikában úgy tűnt, hogy kiutat kínál a nem-teológiai, elsősorban szo­ciológiai szempontok előtérbe helyezése. így, most már Vájta Vilmos könyvének konkrét témájánál maradva, a communio, a koinonia tárgyalásakor - különösen is a hatvanas évektől - szinte meghatározóvá lett a Ferdi­nand Tónnies-tol átvett szociológiai megkü­lönböztetés a Gemeinschaft és a Gesellschaft: (az organikus közösség és az organizált közös­ség) közti megkülönböztetés, illetve ezek köl­csönviszonyának vizsgálata és összevetése az ekkléziológiával (jegyezzük meg, hogy Tönni­es ezt a megkülönböztetését nem terjesztette ki az egyházra!). Avery Dulles amerikai jezsu­ita teológus, kiváló könyvében, Az egyház mo­delljei-ben (The Models ofthe Church, 1976), szintén e szociológiai megkülönböztetés men­tén mutatja be az egyháznak azt a modelljét, amit ő közösségnek nevez. Anagy kérdés azonban az, hogy vajon nem lett-e ily módon, Jaques Ellul kifejezésével élve, „szociológiai obszesszió" áldozata az öku­menikus teológia, mint ahogy - sajnos - nem­régiben ezt Konrad Raiser EVT főtitkár leg­utóbbi budapesti megnyilatkozásában is hall­hattuk, aki szerint az egyház jövőjének kér­dése tisztán szociológiai trendek függvénye. Vájta professzor úr könyve az előbb felve­tett három problémára remekül megfelel. Mindenekelőtt az ekkléziológia kérdésének oly módon való felvetésére, hogy annak - úgy­mond - elsőbbséggel kell bírnia korunk öku­menikus teológiájában. A lutheri teológiához viszonyuló vizsgálódások alapján, határozott nem a válasz. A válasz talán meglepő, mert él bennünk egy kép a reformációról, miszerint az elsősorban egyházreform volt. Ez a kép azonban felemás, és önmagában torz is. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy a hangsúlybeli elté­rések ellenére, valamennyi reformátor hatá­rozottan azon a meggyőződésen volt, az egy­háztan csak a keresztény alapigazságok, az axiomatikus sola-k után következhet. Az öku­menikus teológia eme fent említett törekvésé­nek korrekciója - éppen egy ökumenikusán elkötelezett hittudós részéről - rendkívül fon­tos és tanulságos. Vizsgálódásai megerősítenek bennünket abban, hogy az ökumenikus elkötelezettség (nyitottság) és a felekezeti identitás (kon­fesszionalitás) feszültsége teremtő feszültség is lehet, ahelyett, hogy olcsó egyházdiplomá­ciává süllyedne. Luther egyháztana a kifej­tésben sajátosan lutheri, de megalapozásá­ban feltétlenül biblikus és kitekintésében egyetemes. Még a polémikus vonatkozásokat sem kell eltüntetnünk, hogy ezt belássuk, ha­nem egyszerűen érzékelnünk kell Luther mondanivalójának valódi hangsúlyait. A lel­ki-benső és testi-külső kereszténység megkü­lönböztetése (de nem szétválasztása!) olyan hermeneutikai kulcs, amely a Krisztussal és az egymással való közösségünk valamennyi tematizálható kérdését felnyitja (egyháztag­ság, szolidáris közösség, egyházfegyelem, úr­vacsorai közösség, keresztség, eszkatológia, a szentek tisztelete és az etikai kitekintés). Váj­ta professzor nagy érdeme, hogy resndkívül jól tagoltan vezet végig ezeken a kérdéseken. Ami a szociológiai obszessziót illeti, gon­dolom, a fentiekkel már válaszoltam is erre a problémára. Luther, klasszikusan és teológia­ilag, a keresztény közösséget a Krisztus éle­tében a hit által, a Szentlélek valóságában való részesedésnek tartja, amelynek elsőren­dű vonatkozásai eszerint a hitben és nem a

Next

/
Thumbnails
Contents