Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Sántha György: Az endori asszonynál (verselemzés)

tát ábrázolva. Sántha Györgyöt az Istentől jövő „Szó" a kecskeméti evangélikus templomban hallott prédikációkon keresztül ejtette foglyul. Mindezt így formálja a vers: „Saul! Saul... így / zúgott a Szó, repült a nyíl akkor / és századok múlva / újra és újra / most is repül, / isteni lasszó, / mely elért engem is / tengernél tengernyibb / építő dúlás-sírás / pusztulás közben. / Immár nem vitás: / könnyen fordult velem egy Coppernicus-nagyot / a világ: új szép Pálfordulás!" És visszatér az endori asszony kérdése, de Sántha Györgyöt az már nem érdekli. Néha jó lenne tudni, hogy mi van megírva az égi „Fehér Könyvben" - az elképzelt Fekete Könyv ellentéteként jelöli így -, az Isten tervében. S jönne Istentől valaki válasszal az emberi sorsról, a magyarság sorsáról is (ezért került be a versbe itt a piros-fehér-zöld szín). Ám a költőt a „millió Ádám", az egész emberiség sorskérdése is aggasztja, hogy a ma élő népek ne csak „farkasembermérget" szívjanak magukba egymás ellenségeként, és ne csak az atomháború réme fenyegesse őket. „Ha olykor jönne (...) valami 'istenféle'/ és hozna egy bátor, érett / feleletet" - ebben a mondatban az „istenféle" az endori asszony látomásából való („istenfélét látok feljőni a földből": 1. Sám 28, 13). De hogy messze nem szellemekről van szó, azt nemcsak a versszak elejének világos tagadása mondja ki, hanem még erőteljesebben a versszak befejezése. Istentől küldött embereket, Isten szavát hirdetőket vár a föld, hogy „...azt a bizonyos, / a háromsíkú, a minden értelmet / fólülhaladó 'Békességet' / éreznénk egyre többen." A költőnek itt Pál apostol néhány szava jutott eszébe a Bibliájából: „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad" (Fii. 4, 7). Ez a békesség nem földi valóság a két síkú világunkban, hanem a „három síkú" isteni lét tartozéka. Már Paulsen professzor tolmácsolásánál előkerült az isteni világrend jelzőjeként a „más síkú" megjelölés. A költő szótárában a „három síkú", majd a versben nemsokára előforduló „negyedik dimenzió" fizikai vonatkozású kedvelt kép a transzcendens isteni valóság érzékeltetésére. Az Istennel való békesség, az Istentől jövő békesség mérhetetlenül több a sorsunk kérdéseire való bármilyen feleletnél. Most már a befejező hosszú versszak következik. A „Saul! Saul!" megszólítás immár egyszerre vonatkozik az ószövetségi elbeszélés alakjára és minden emberre. Minek is kérdeznénk a „fent" és a „lent", élet és halál titkai felől?! E kettő összetartozik - vallja a költő, és végérvényesen átcsap a vers személyes vallomásba: már nem fél egyiktől sem. Szellemidézőhöz se fordulna: „még ha anyám volna, akkor se / megyek már hozzá." E két sorban egyik régi-régi verse és az abban foglalt élmény villan fel. 1920 karácsonyán, tehát közel 36 évvel azelőtt, a fél esztendeje elhunyt édesanyja jelent meg lelkében szinte látomásként: „S asztrál fényben látlak rám hajlani. / És megfogom hervadt sziromkezed". Ám sírja titka nem nyílik meg: „árnyék vagy s emlékezet" (Karácsonyé), Sántha György versei im. 33.). Ettől az előzménytől is elhatárolja a végbement lelki, szellemi nagy változás. És feltör Krisztus-hitvallása: „Én már csak Őbenne élek, / hogy egy szép ősz este / szép csendbe eljön majd hozzám / és négydimenziós, megváltó teste / úgy halad rajtam át halkan, / hogy elváltoztatja nyomorúságos hüvelyem, / hogy az ő testéhez hű legyen / nem Apolló, / csak hű és hasonló..." A négydimenziós test a megdicsőült Krisztus, a Megváltó mennyei mivoltára vonatkozik. A vele való találkozás a halála után - ahol már az idő érvényét veszti, s a „mikor" szóba sem jön - a feltámadásban neki is hasonló létformát ajándékoz. Ezekben a sorokban ismét Pál apostol szavai visszhangzanak (1. Kor. 15,44-^9). Felbukkan itt Sántha György örökké tréfás kedve, és mosolyt von arcunkra: „nem Apolló". E bájos megjegyzésben huncutul közli: nem lesz ő a mennyben apollói szépségű, „csak" - és ez már mélységesen komoly - Krisztushoz hasonló (lásd a fentebb jelölt bibliai helyen a 49. vers második felét). A játékos ötlet elárulja, hogy az