Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Sántha György: Az endori asszonynál (verselemzés)

örök élet reménységében a mitologikus képzet, a földi testünk elváltozása csupán kép a kifejezhetetlen jelölésére. Most még itt van a földön, „félébren" a halál álmába merülés előtt, és a jakabszállási tanya diófái jutnak eszébe őszi dióveréskor: mintha Isten óriás fával ütne „e nagy őszi világérésben", és hullanak a „diók", az emberi életek jók és rosszak, „túl völgyön, túl hegyen", mindenütt a világon. Pontosan nem tudhatjuk e sorok értelmét; talán átmenetet képeznek az érett diók hullásának végső jelentéséhez: „kip-kop, kip-kop / lehull az utolsó titok / a koporsó is, / melynek burkában én is lekoppanok / egy ütésre.. Megint fizikai hasonlat szövődik a gondolatmenetbe: az egyetemes gravitáció törvénye húzódik meg a diók lehullásában. Az egyetemes emberi sors, a halál felé lépked a költő, de nem akárhogyan, hanem az egész vers hitvallásával, az örökkévalóság bizonyosságával. A halál vállalásának „tág, szent, / keresztény alázatával..." A három pont e szavak után - úgy érzem - a haláláig hátralevő utat jelzi. Egy rövid mondat azonban hátravan, melyet kisbetűs kezdése az előzőhöz szorosan kapcsol. És ebben a rövid mondatban összesűrűsödik az egész vers íve, Saul királytól Pál apostolig: „amiként Pál ment". Sántha György életének hátralevő útját - mi már tudjuk: még 18 évet - úgy akarja megtermi, ahogyan Krisztus hitvallója mutatta neki. A vers mondanivalója, a személyes vallomás befejeződött. És ekkor következik váratlanul két külön bekezdésként, az imádságok záró formulája. Hogy Isten üsse rá a pecsétet az elszánásra; valósítsa meg, amit emberi erővel nem lehet véghezvinni: „Úgy legyen! / Ámen!" A versnek ez a zárása imádsággá avatja a költeménybe foglalt önvallomást. Különbözőképp lehet regálni Sántha György versére. A nem hívő olvasó betekinthet abba, hogy hogyan éh át egy ízig-vérig 20. századi gondolkodó ember a transzcendens valóságot. A Krisztusban hívő számára pedig világossá válhat, hogy további életének legnagyobb imádságos reménysége: Isten szava élő marad számára mindvégig. A láthatatlan dolgokról való meggyőződést őrizze meg utolsó óránkig az Örökkévaló! SÁNTHA GYÖRGY Az endori asszonynál „Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked..." Sámuel I. 28, 11. Saul! Saul! Saulok! Én is voltam áldozni nála. Fiatal, félénk féltulok. Emlékszem jól a fülledt éjszakára. Asztaltáncoltató csöndes szélben erőlködtünk, hogy Valakivel szóban, csodában, jelben,