Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Frenkl Róbert: Szociáletika - életvédelem. „Az Élet Evangéliuma" kezdetű pápai enciklika nyomán

Bármennyire szívem szerint való lenne azon pontok megerősítése, amelyekben túl az élet védelmének alapvető voltán - egységes a véleményünk, a problémafelvetés a különbözőségek exponálását indokolja. Aközéppontban az ötödik parancsolat áll. Az enciklika két kivételt ismer el. Ajogos önvédelmet és részben ezzel is összefüggésben a halálbüntetést. Ajogos önvédelem a támadóra hárítja a vétket, kiterjesztve ennek lehetőségét a családok, a polgárok védelmére. Nyilvánvaló, hogy az egyházak által is támogatott háborúk sokkal több ember ártatlan halálát idézték elő, mint a halálbüntetés gyakorlata, mégis ez utóbbi védelme az enciklika egyik nagy ellentmondása. Igyekszik is igencsak behatárolni a lehetőségét, de - feltehetően - azért nem tud lemondani róla, mert a halálbüntetés eltörlésének teológiai megerősítésében azzal a liberális európai civilizációval találkoznék, ami ellen több kérdésben küzd. Kár ezért, mert egyébként az enciklika szellemisége, érvrendszere egyértelműen kizárja a halálbüntetés alkalmazhatóságát. Lehet, hogy a mégiscsak többnyire konzervatív egyházi közvéleménynek tett engedményről van szó. Pedig, ha ebben a kérdésben változott volna az egyházi álláspont, az növelte volna a többiben a határozottság súlyát. Ajogos önvédelem: - történelmi rés az ötödik parancsolat páncélján. Legalábbis jogossá tesz bizonyos ellenvetéseket a többi témában. Ezek közül hármat exponálok. Az egymással összefüggő és a mesterséges megter

: mékenyítést - népszerű, összefoglaló néven a lombikbébi programokat és végül az euthanasia kérdését. Családtervezés Felelős dolog-e a családtervezés? Úgy vélem, alapvetően igen. Lehet hitből, lehet összhangban nemcsak a család, hanem a nemzet érdekeivel, az egészséges népesedéssel. Nem feltétlenül arról szól, hogy „mikor vállalunk gyereket?", milyen vagyon birtokában stb., hanem arról, hogy minden körülményt mérlegelve hogyan képzelik el együttélésüket, családjukat, a tehermegosztást és - ez már személyes véleményem - a három gyermekes modellt, amelyben már benne van a szülőket meghaladó többlet. De magam nem szólom meg a szerényebb gyermekáldásban részesült családot, örülök a sokgyermekes családnak és együttérzek a gyermektelenek szomorúságával. Lehet, hogy a családtervezés csupán abban nyilvánul meg, hogy a harmadik gyermek után meg kívánnak állni. Ettől kezdve fogamzásgátlást alkalmazva élnek házas életet. Magam nem látok ebben semmi kivetnivalót. Az enciklika élesen elítéli ezt, elismerve ugyan, hogy „a fogamzásgátlás és az abortusz erkölcsi szempontból fajlagosan különböző rosszak: az első a nemi aktus - mint a házastársi szeretet sajátos kifejezése - igazságának mond ellent, a második elpusztít egy emberi életet." Mégis csaknem összemossa a kettőt azzal a sajátos érveléssel, hogy ha a fogamzásgátlás kudarcot vall, akkor abortusz következik be, tehát azonos a lelkület. Nézetem szerint az egész ügy mögött az a máig ható felfogás húzódik meg, amely képtelen elfogadni a szexuális élet örömszerző funkcióját, mint önálló értéket. Pedig, ha figyelembe vesszük a szexuális örömnek a fiatal kortól az idős korig meglevő voltát, akkor képtelenné válik a gondolat, hogy szexuális élet csak gyermeknemzés céljából élhető, illetve - árnyaltabban - hogy nem szabad kizárni a gyermekáldás lehetőségét az együttlétkor. Ebben az összefüggésben a természetesnek nevezett fogamzásgátlás - a fogékony napokon tartózkodás - engedélyezése már súrolja a hipokrízis fogalmát