Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Frenkl Róbert: Szociáletika - életvédelem. „Az Élet Evangéliuma" kezdetű pápai enciklika nyomán

és egészségi szempontból káros szokásokat, - így a ciklus alatti nemi életet - alakíthat ki. Nem enyhítené, hanem erősítené az ötödik parancsolattal szembeni valódi vétkek tilalmát, ha ezek a nehezen védhető' értelmezések megszűnnének. Hiszen éppen a fogamzásgátlás tilalma miatt kerülnek hívő fiatalok is súlyos konfliktusba az abortusz lehetősége kapcsán. Igaza van az enciklikának abban, hogy a nem hívő embereknél a fogamzásgátlás hibáját többnyire az abortusz követi. De a hívők felelős gondolkodásában ez nem szükségszerű. De nem is kivételből kell szabályt alkotni. Ha komolyan gondoljuk az abortusz visszaszorítását - a hitetlenek között is -, a családtervezés, a fogamzásgátlás ennek az egyik útja. A hívő fiatalok között is elterjedt a házasság előtti szexuális élet gyakorlata. Ez önálló téma, itt csak ebben az összefüggésben említem. Hozzátéve a kifejtésre váró témából, hogy ma az egyházban is feladat immár megvédeni azokat a fiatalokat, akik komolyan veszik a házasságot és esküvőjük után szeretnék megkezdeni a házas életet. Azaz, ha már a trend alig befolyásolható, legalább az alapértékek vállalóit ne tekintsék deviánsnak. Az abortusz probléma súlyossága végigvonul az enciklikán. Ez az egyik leggyakrabban visszatérő téma. Sajnálom, hogy míg az ötödik parancsolatnál lát az enciklika kivételt, itt nem. Pedig a hívők által alapított „pacem in utero" egyesület felfogása úgy vélem - elfogadható. Ez akkor engedi meg az abortuszt, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, ha biztosan kóros magzat születik és ha erőszakból lett a terhesség. Nem azt mondja, hogy ezekben az esetekben végezzék el a művi abortuszt, hanem leveszi a lelkiismereti terhet. Azt gondolom, hogy az egyház tanítása - remélt világméretű kisugárzása mellett - elsősorban a híveknek szól. Ezért is sajnálom, hogy a biológiai, orvosi indokból végezhető beavatkozás is tilos továbbra is. Bármennyire ellenzem magam is a művi abortuszt. Külön kérdés az állami törvényekben való megjelenítése a tilalomnak. Soha nem akartam másokra ráerőszakolni hitemet, ebből következő etikai felfogásomat. Az úgynevezett szociális indokból végzendő aburtuszt emberileg és orvosilag is teljes mértékben ellenzem, az azonban sokat foglalkoztat a fellángoló harcok kapcsán, szükséges-e, hasznos-e az abortusz törvényi tiltása. Károsnak érzem a frontvonalak kialakulását, az „egyházi" és a „liberális" nézetek ütköztetését, mert ezek elfedik a kérdések különbözőségét, eltérő szakmai tartalmát. Példa erre a könnyű drogok liberalizációjára vonatkozó javaslat, amely nem egyházi, hanem orvosi, egészségügyi, társadalmi szempontból káros, nem fogadható el. Ugyanakkor az abortusz úgynevezett liberalizációja a magánszféra felelősségét emeli ki, amely nem csökkenti a társadalom felelősségét. Az én szememben a törvényi tiltás kétes értékű fegyverét elsősorban nem vallási, hanem nemzeti megfontolások indokolhatnák, gondolva fogyatkozó népességünkre. Ez azonban már másik történet. Mesterséges megtermékenyítés Ennél a témánál az enciklika elismeri, hogy emögött gyakorta pozitív indíték, a gyermek utáni vágy áll, de fél az élettel való manipulációtól, ezért alapvető attitűdje negatív. Ez igen lényeges pont, és remélem, hogy ebben a jövőben változni fog, árnyaltabb lesz az egyházi vélemény. Hiszen itt elsősorban valóban éppen a gyermek utáni vágy