Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Frenkl Róbert: Szociáletika - életvédelem. „Az Élet Evangéliuma" kezdetű pápai enciklika nyomán

jelenti a motivációt. Abban az esetben, amikor a szülök ivarsejtjeit hozzák össze a szervezeten kívül, és a megtermékenyített petesejtet juttatják az anyaméhbe, nem hiszem, hogy bármilyen hitbeli vagy etikai aggály felmerülhet. Kétségkívül más a helyzet egyéb esetekben. De ezek többsége is pozitív kicsengésű, családok gondját oldja meg. Nincs másképp ezen a területen sem, mint mindenütt, ahol a tudomány fejlődése az eredményekkel élés, és a visszaélés lehetőségét egyaránt megadta. A pozitív irányt egyrészt a gyermekáldás lehetősége, másrészt az öröklött, a veleszületett rendellenességek kiküszöbölésének az esélye jelenti. A negatívum: a visszaélés, az élőlények - akár sok hasonló - létrehozása mesterséges úton. Kísérletezés a „biológiai anyaggal". Ennek kizárása az állam, a társadalom érdeke is. Eutanázia Végül számomra az enciklika talán legidőszerűbb, teljes egyetértésre számottartó része, amit az idősekről, betegekről, elesettekről, az ő védelmükről megfogalmaz, leghatározottabban elítélve az eutanázia minden formáját. A modern társadalom nagy csapdája ez. Az egészségügy fejlődése, a korábbi vezető halálokok, főként a fertőzések, járványok kiküszöbölése a fejlett országokban az életkor ugrásszerű megnövekedéséhez vezetett. A korábbi járványok helyét új betegségek foglalták el, és az idős korral együtt járó károsodások, a gondozás igénye a gazdag országok egészségügyi és szociális ellátó rendszereit is nehéz helyzetbe hozták. Az enciklika negyedik fejezetében - Az emberi élet új kultúrájáért - gyönyörűen fogalmazza meg a szeretetszolgálat új dimenzióit. Jobban igaz, mint valaha, hogy a hit cselekedetek nélkül nem hasznos, nem hatásos, nem is hiteles. Itt a klasszikus igehelyre utal (Jakab 2:14). Valójában nem is az eutanázia a kérdés, ez a jéghegy csúcsa. Egyszerűen napi realitás, hogy megfelelő gondoskodás nélkül, otthon és a kórházakban is meghalnak emberek, akik még élhettek volna. Az anyagiak hiánya az, ami látványos, de emögött gyakorta a szeretet hiánya áll. Nem becsülöm le a meg nem született élet védelmének a fontosságát, a két nagy gond nem is állítható szembe, de volumenéhez képest kisebb figyelmet kap a meglevő élet védelme, főleg, ami az időseket és a rászorultakat illeti. A rendszerváltozás érthetővé teszi a mi számunkra is, miért értették kevésbé korábban gondjainkat nyugati testvéreink az úgynevezett diakóniai teológiával. Tudták ennek politikai, ideológiai vetületét, de náluk a diakonia annyira szükség és érték volt, hogy az tompította a fogékonyságukat a mi sajátos problémánk iránt. Alig néhány évvel a rendszerváltozás után már mi is tudjuk, hogy mennyire szükség van a hit cselekedeteire, a diakóniára, az élet védelmére. Ez ma az egyház társadalmi szolgálatában a hiteles misszió útja. Ebben lehet teljes az ökumené.