Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Kovács Imre: Pilinszky főzni tanul (vers)

KOVÁCS IMRE Pilinszky főzni tanul feleségemnek Mindig is szerettelek. Azzal az áhítatos, titkos szeretettel, amellyel alvó germekét nézi el az ember. Olyan zavartalanul, ahogyan csak a távoliakkal lehetünk. De most, hogy olvastam: utolsó idődben szakácskönyvekkel társalogtál már csak; most, ha lehet: még jobban. Mert ez a sokadik, az utolsó megtérésed nekem a legszebbnek tűnik. A költő megtérése, letérdepelése az éber lelkektől a kopott tűzhelyekhez, a sűrű képektől a sűrű bableveshez, Pierre Emmanueltől, az ácsműhelyekhez. A boldogtalan erejű képek vigaszától a boldogtalan erejű napok vigaszához. S már nem számít, tudod-e, mi a rántás, hogy csak fejben főztél. Elért a virradat, megmosta lábadat. A helyeden ülsz. Egyél... Zászlód, a fekete, összetekerve. Dőlj hátra, engedd kezedet öledbe.