Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Egy sokrétű életmű nyomában 99 1984, 1990) a regionális/helyi tanácskozások és istentiszteletek baráti alkalmaiig.28 A rendszerváltás utáni időszakból két rövid írását érdem es említeni: 1994ben az előző évben megjelent kötet kiegészítéseként a II. Ökumenikus Direktórium rövid foglalatát adta, utolsó (halála után) megjelent írásában pedig az ökumenizmus időszerű kérdéseiről vallott, amelyek között már megemlítette a megigazulásról szóló – római katolikus és evangélikus – Közös Nyilatkozat tervezetét. 29 Úgy tűnik tehát, hogy Békés Gellért történeti bevezetői sokáig az első rendszerező áttekintések voltak a témában. Katolikus nézőpontból Dolhai Lajos tankönyve30 és Kránitz Mihály számos írása követték nyomon az ökumenikus párbeszéd napjainkig tartó állomásait az elmúlt években. 31 Luther Márton alakja A katolikus Lutherkép historiográfiai alakulásáról Békés Gellért több tanulmányában is beszámolt, amelyekben a magyar olvasóközönség számára tette elérhetővé a rendszerváltás előtti, főként európai kutatástörténet legfrissebb eredményeit.32 A reformátor értékelése a 16. században a tekintély ellen lázadó, züllött szerzetes képétől indult (Johannes Cochlaeus német kanonok), majd a 19–20. század fordulóján egy fokkal enyhébb vádakkal illették Luthert: az érzelmi labilitás hangsúlyozása mellett még ekkor is kétségbe vonták jóhiszeműségét az egyház megújítása kapcsán. Joseph Lortz münsteri egyháztörténész volt az első katolikus kutató, aki 1939ben már nem tagadta Luther hiteles vallási indítóokait, Yves Congar francia do monkos pedig mint Krisztus hiteles tanújáról beszélt. Békés Gellért ér tékelésében „nem kétséges, hogy (Luther) tanúja az evangéliumi hitnek, de hogy ez a tanúság egyetemes értékű tanúbizonysággá váljék, ahhoz katolikus és lutheránus teológusoknak közös megbeszéléseken arra kell törekedniük, hogy végre beépítsék a reformátort a kereszténység ökumenikus katolicitásának abba a szerves egyetemességébe, amely teológiai véleménykülönbségeket is magasabb rendű egységbe képes foglalni.”33 De már 1969 ben megjegyezte, hogy 28 Békés (1993), 61–86. 29 Békés (1994) és Békés (2000). 30 Dolhai (2002), amelynek harmadik, átdolgozott kiadása 2012 ben jelent meg. 31 Újabban: Kránitz (2013) és Kránitz (2019). Utóbbi művében a szerző külön fejezetet szen telt a magyar ökumenikus törekvések történeti bemutatásának. Méltatta Guzmics Izidor bencés szerzetest (1786–1839) mint a „magyar katolikus ökumenizmus előfutárát”, Békés Gellért másfél évszázaddal későbbi működését azonban a főszövegben nem említette, bár az emigráció Ökumenikus Találkozói kapcsán hivatkozott műveire. 32 Békés (1969a); Békés (1980a); Békés (1983); Békés (1984). 33 Békés (1983), 327.
