Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
100 Kisnémet Fülöp OSB „végeredményben Luther reformátori szándékát és teológiai tanítását a mai katolikus teológia más megvilágításban látja, mint a reformáció korában vagy akár még néhány évtizeddel ezelőtt.” 34 Magyar nyelven Adriányi Gábor 1990 ben publikált a témában, és döntően azon művekre hivatkozott, amelyeket Békés Gellért is idézett korábban.35 Újabban Lukács László foglalta össze a római katolikus és lutheránus dialógus akkori állását, és külön kitért a katolikus Lutherkép változására, idézve Békés Gellért e témában megjelent legutolsó cikkét. 36 Ez az írás már annak a bilaterális dokumentumnak a szellemében íródhatott meg, amelyet a reformáció 500. évfordulójára adott ki a két egyház. 37 Az ökumenikus dialógus Békés Gellért több tanulmánya a keresztény felekezetek közötti párbeszéd „módszertanát” tárgyalja olyan módon, hogy számos esetben írásai az egyes egyházi dokumentumok kommentárjaként olvashatók. Ez a tematika 1969ben indult és az 1980as évek tűnnek a legtermékenyebb évtizednek a vonatkozó publikációk terén, amelyek a felekezetközi dialógus alapjairól, mibenlétéről és eszközeiről szólnak. A tanulmányokat olvasva talán ebben a kérdéskörben sejlik fel leginkább Békés Gellért érzelmi kötődése az ökumené ügyéhez, ahogyan azt a tanulmány bevezetőjében Kevin Irwin tollából idéztem. Az ökumenikus párbeszéd origójában az a meggyőződés áll, hogy az egyház egysége mint Isten ajándéka ma is fennáll, megtapasztalható valóság, hiszen az egyház „istenadta belső mivolta szerint egy és oszthatatlan – mégpedig olyan mértékben az, hogy ezt az istenadta egységet semmiféle emberi tévedés, egyenetlenség, ellentét, szándékos vagy nem szándékolt szakadás lényegében nem képes megbontani”.38 Természetesen érzékeljük az egység hiányosságát a külső elemekben, de a közös Szentírás, a közös Krisztushit és a közös keresztség révén az egyházak alapvetően összekapcsolódnak, 39 mégha az egység megvalósulásának a fokai különbözőek is a jelenben, de ugyanúgy a múltban is. „Végre tudomásul kell vennünk, hogy – ha az ökumenikus határozattal valljuk is, hogy az üdvösség valamennyi Krisztustól rendelt eszköze 34 Békés (1969a), 177. 35 Adriányi (1990a) és Adriányi (1990b). 36 Lukács (2017). 37 Ld.: A szembenállástól a közösségig . A Luther kép változásának az ökumenikus dialógusban való jelentőségéről a dokumentum 2. fejezete tudósít. 38 Békés (1982), 206. 39 Békés (1980b).
