Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
70 Serfőző Szabolcs évi földrengésben megrongálódott pannonhalmi monostor és templom hely reállítására vonatkozóan.1 Hivatali idej ének első évei alatt Somogyi Dániel szoros kapcsolatban állt Mária Teréziával, s minden jel szerint élvezte a királynő bizalmát és szimpátiáját. Az újonnan kinevezett főapát 1768. március 25én audienciára járult az uralkodó elé, hogy a tisztelgő látogatás során személyesen is bemutatkozhasson neki és kézcsókkal fejezze ki hódolatát és lojalitását.2 Egy héttel később Mária Terézia – a késő középkorig visszanyúló szokásjog alapján – királyi tanácsossá is kinevezte az új főapátot.3 Somogyi Dániel így már nemcsak „infulás főpapként” (praesul infulatus), hanem consiliarius regius ként is részt vehetett az országgyűlés felső táblájának ülésein. 4 1770 decemberében Mária Terézia újabb címadományozással tett gesztust Somogyi Dániel felé: az uralkodó a kánonjog szerint csak püspököknek kijáró reverendus címet adományozta a főapátnak és utódainak, s ezzel a magyar klérus hierarchiájában a püspökök után jelölte ki a mindenkori pannonhalmi főapát helyét.5 A titulus adományozása kései visszhangja volt a pannonhalmi főapát és a pálos generális perjel régóta fennálló rivalizálásnak. A 18. század első felében ugyanis évtizedeken át zajlott az ún. praecedentia vita arról, melyiküket illeti az elsőbbség az országgyűlésen a főrendek között.6 Bár a vita a 18. század második felére alábbhagyott, 1770 ben egy rövid időre újra fellángolni látszott. Somogyi Dániel 1770 márciusában folyamodott az uralkodóhoz a „tisztelendő” titulusért. Erre válaszul 1770 júliusában Esterházy László Pál pálos rendfőnök is rangemelést eszközölt ki magának: Mária Terézia közbenjárására XIV. Kelemen pá pától megkapta a főpapi jelvények (mitra, pásztorbot, mellkereszt és püspöki gyűrű) viselésének jogát, amelyeket 1770. október 20án a váci domonkos templomban vett át a rend protektorától, Migazzi Kristóf vá ci püspöktől.7 Ezzel egy időben a pápa – a rendfőnök kérésére – a monasztikus szerzetesrendek közé sorolta a pálosokat, s így egy rendcsaládba kerültek a bencésekkel. 8 A reverendus titulust a királynő alighanem kompenzációnak is szánta azért, hogy Somogyi Dániel lemondjon a főapátság úgynevezett nullius 1 A dekrétum szövegét közli: PRT V. 40., 841. 2 Szabó Jakab naplójában röviden megemlékezik a főapát bécsi útjáról és Mária Terézia előtt mondott beszédéről. PFL AA 58. 100/a 458. Ld. még: PRT V. 40. 3 PRT IV. 217.; PRT V. 40., 161. 4 Németh – Fináczy (1900). 5 PRT V. 159., 850. 6 Forgó (2017), 107–110. 7 Kisbán (1940), 108.; DAP 336.; Streska (2019), 195. 8 Kisbán (1940), 131.
