Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
62 Dénesi Tamás nostorkapuban lévő felső kocsma éves boreladása nagyjából megegyezett a sörtermeléssel, a mezővárosi alsó kocsmában – amelyet egy ideig biztosan a sörfőző üzemeltetett – a század második feléből származó adatok alapján évente átlagosan 450500 akó kimérésével számolhatunk.41 Tehát nagyjából kétszer annyi bort értékesítettek Szentmártonban, mint sört. Mivel a szom szédos települések kocsmárosai szintén mértek ki bort, a sör fenti men nyisége ellenben a járás nagy részét ellátta, azt kell mondanunk, hogy a szentmártoni uradalomban jóval több bor fogyott, mint sör. Ha a monostorban a szerzetesek, vendégeik, alkalmazottaik és a zarándokok borfogyasztását vesszük szemügyre, még nagyobb különbséget látunk. Az említett évi átlagos 30 akós sörfogyasztással a Keller Bálint bencés pincemester által precízen megbecsült 1300 akó bort állíthatjuk szembe. Keller ugyanis mindig pontos feljegyzések alapján tervezte meg a következő év monostori borfogyasztását, hogy a pincékben tárolt ital még véletlenül se fogyjon el addig, amíg a következő szüret termése ki nem forrt. Az 1300 akó tehát a maximumot jelentette, ennél valamivel kevesebb lehetett a tényleges fogyasztás. Ennek mintegy harmada a konvent igényeit elégítette ki.42 A mezővárosi és monostori sörivás azokban az években ugrott meg, amelyekben a kedvezőtlen időjárás miatti terméskiesés gyatra bormennyiséget eredményezett. 1763 tavaszán a kemény fagy tönkretette a monostor környékének szőlőit. A minimális termést hozó szüret miatt abban az évben nem szedtek bortizedet sem, a következő évben pedig a monostori fogyasztást jócskán csökkentették, a mezőgazdasági munkát végző napszámosok és robotosok pedig bor helyett sört kaptak. Így fordulhatott elő az, hogy 1764 ben Györgyi Pálnénak bérbe adták az alsó kocsmát, ahol egész évben nagyrészt sört mért ki. 43 A forrásokban elszórt apró adatok összegyűjtése alapján a sörfőzde, illetve a sörfogyasztás mindennapjaihoz is közelebb tudunk férkőzni. Fennmaradt Vidlics Ferenc perjel naplótöredéke, amely 1710 utolsó hónapjainak és a következő év nagy részének eseményeit örökítette meg számunkra, épp a pestis szentmártoni pusztításának időszakát. A fekete halál 1710 szep temberében érkezett meg a főapátsági mezővárosba. A konvent tagjai hónapokon át nem mehettek ki a külső kapun, csupán azok a rendtagok végeztek lelkipásztori munkát, akik ezt önként vállalták. A hívek számára csak a Boldogasszonykápolna állt rendelkezésre, de mise alatt nem lép41 Pallagi (2014), 88–91. 42 PFL GL Gazdasági iratok a 18. századból I.15. 48. és passim. Tóth (1998), 204–205.; Dénesi (2009), 92–94.; Dénesi (2011), 70–71.; Pallagi (2014), 76–77. 43 PFL GL Gazdasági iratok a 18. századból I.15. 36., 71., 82., 99–100., 107., 110., 148., Dénesi (2011), 85.
