Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Dénesi Tamás Sörfőzés a 18. századi szentmártoni uradalomban A középkorban a pannonhalmi monostort – más hazai egyházi intéz ményekhez hasonlóan – szolgálónépei látták el sörrel . 1 A török hódoltság után a főapátság alatti mezővárosban, Szentmártonban a főapát által átengedett telken, földesúri felügyelettel indult meg a sörfőzés, amelynek történetéről megfelelő források hiányában nehéz árnyalt képet festeni. 2 Az 1639ben újjáéledő pannonhalmi szerzetesközösség – nagyrészt a háborús viszonyok miatt – a század végéig csak fokozatosan tudta betelepíteni időlegesen elnéptelenedett vagy megritkult lakosságú birtokait és megszervezni azok gazdálkodását. Szentmárton lakossága a török uralom másfél évszázadában a fegyveres konfliktusok miatt csak rövid idő re menekült el, az aktuális főapátok mindig azonnal betelepítették a mezővárost, amely 1683ban szenvedte el a legnagyobb pusztítást. A Bécs ostromára érkező oszmán hadak a monostorral együtt Szentmártont is 1 Margit úrnő 1152. évi végrendelete többek között három család kötelességévé tette, hogy halálának napján halotti tort adjanak, amelyen az elhunyt rokonai és a szerzetesek vettek részt. A torra minden évben – egyebek mellett – húsz vödör sört szállítottak a monostorba. Egy Apos nevű előkelő 1210ben egy Ölbőn élő szolgáját kötelezte arra, hogy minden év Szent Mihály napján Szentmártonban tort tartson egy tinóval, száz kenyérrel és egy hordócska sörrel. Az 1220as és 1230as évekből származó oklevelek olyan szolgálónépekről tesznek említést, akik évente Szent Mártonkor egyegy vödör sörrel tartoztak a monostornak, továbbá olyan udvarnokházakról, amelyek dézsmaárpából készítettek két akó sört. Márccal (szőlőtörkölyre öntött mézsörrel) adóztak Nyalkán és a somogyi Márcadó faluban. PRT I. 118., 204., 237., 266., 321., 546., 601., 618., 651. Az adatokat hasznosította: Bevilaqua Borsody (1931), 174–188.; Marton (2007), 67., 79., 80., 84. 2 A Tempevölgy című folyóirat 2016. év i 2. számában A pannonhalmi sörfőzés kezdetei (1701– 1786) és jelenkori újjáteremtési lehetőségei címmel Szántó Izabella jelentetett meg rövid összefoglalást (51–56.). Mivel írásának történeti része szinte szóról szóra megegyezik egy általam 2015ben összeállított belső szakmai anyag szövegével, összegzésére jelen lábjegyzeten kívül nem kívánok hivatkozni.
