Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)

I. Közlemények

48 Gyöngyössy Márton

mindkettő nagybetűs (maiuscularis)

írásmód, az új korszakot viszont jól jellemzi, hogy az előbbi időszak alapvetően capitalis

(szögletes) nagybetűivel szemben immáron jóval több uncialis

(lekerekített, kerekded) betűforma jelenik meg. Új formaként éppen ekkor bukkan fel például a T betű uncialis

írásmódja (olyan, mintha a C felett egy vonást húznánk, és ezt az esetek többségében rá is kötik a C formára, de ez nem mindig sikerült), ám ez nem jelenti azt, hogy a T capitalis

formáját ne használták volna tovább, akár egy fel iraton belül is.6

Korábbi írásaimban elegendőnek tartottam a középkori epigráfia klasszikusának, Rudolf M. Kloosnak többszöri kiadású, mindenki számára elérhető kézikönyvét, az abban ismertetett betűformákat meghivatkozni.7

Úgy tűnik, ez a vállalkozásom nem volt sikeres (meggyőző).

6 Kubinyi

(1986), 52–53.; Várady

(2002), 147–150.

7 Kloos

(1992), 116.

5. kép. Az esztergomi Porta Speciosa rajza, közli: Dercsényi

(1947), 2. kép

6. kép. Imre király zirci oltáradományozó táblájának felirata, közli: Várady (2002), 161.