Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Egy unciális T betű olvasati problémái 47 Ha tényleg REX SCS olvasható a heraldikailag bal (azaz a jobb) oldali királyalak mellett, akkor ez valóban egy szent király ábrázolása. Ennek persze el lentmond egyrészt az, hogy a királyalak feje körül hiányzik az ilyenkor kötelező dicsfény (a mintául szolgáló bizánci pénzeken a szentek feje körül dicsfény látható), másrészt kérdéses, hogy egy élő uralkodó ugyanolyan módon ábrázoltatnáe magát (egyik) szent elődje mellett; összefoglalóan feltehetjük a kérdést: hol marad a tisztelet? És ha tényleg egy szent király ábrázolását látjuk, akkor vajon kit? Mert – amint már említettem – nem csak Szent István jöhet szóba! Korábban hosszasan kifejtettem, hogy III. Béla esetében nagyon is valószínű, hogy Szent Lászlót kell(ene) keresnünk ebben a személyben.3 Mindez, persze, azonnal pusztán spekuláció lesz, ha a „megfejtéshez” egy másik történeti segédtudomány támogatását kérjük. Ha egy feliratos emléket kívánunk értékelni, egy erre szakosodott törté neti segédtudomány, az epigráfia (felirattan) eszköztárát kell igénybe vennünk. Mielőtt tovább mennénk, talán nem haszontalan annak meghatározása, hogy pontosan mivel is foglalkozik a felirattan. Rudolf M. Kloos tűpontos és közismert meghatározása Kubinyi András fordításában és kiegészítésével így hangzik: „feliratos emlékek alatt olyan, különböző anyagokra − kőre, fára, fémre, bőrre, szövetre, zománcra, üvegre, mozaikra stb. − írt szövegeket értünk, amelyeket nem az írástanításhoz és a kancelláriai szervezethez tartozó eszközökkel és módszerekkel készítettek.”4 Tehát az íráshordozó és az íróeszköz egyaránt fontos a meghatározásban, mert „a görög és a latin írásnak (...) a viasztáblára, pa piruszra, hártyára, papírra íróvesszővel (stilus), náddal (calamus) és tollal (penna) írt emlékeivel foglalkozik a paleográfia”. 5 Ebből következne, hogy a pe csétek és a pénzérmék feliratai kiemelt epigráfiai tárgykört alkotnak, ám ez mégsincs így, mert a pecsétviaszba, fémbe nyomott írásokkal a pecsét tan (szfragisztika), míg az érmekre vert/öntött írásokkal az éremtan (numizmatika) foglalkozik. Ennek oka abban keresendő, hogy a két tárgytípuson látható feliratok jelentős részben eltérhetnek az epigráfia által vizsgált feliratos emlékektől. Mindazonáltal vizsgálatukat mégis a felirattan módszertana alapján célszerű elvégezni. Az STS vagy SCS esetében az epigráfiából jól ismert contractio (kihagyás) jelenségével állunk szemben, amikor egy szóból betűket és szótagokat hagynak ki, és (gyakran, de nem mindig) állandósult formában rövidítik. III. Béla rézpénzei abban az időszakban készültek, amikor a korai gótikus írás a feliratos emlékeken általában már felváltotta a román írást, és bár 3 Gyöngyössy (2018), 90. (4. jegyzet) 4 Kubinyi (1986), 43. 5 Érszegi (1986), 29.
