Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
216 Szemle a fő kérdését: lehetséges a Mártonkultusz továbbélése a Római Birodalom bukása után? A késő antik Sabaria stratégiai helyen feküdt, hiszen a dunai limes és a Borostyánút is erre futott. Népessége rendkívül heterogén volt, a kereszténység bizonyíthatóan már a 4. század elején létezett a városban, legalábbis erről tanúskodik a sisciai püspök, Szent Quirinus mártíraktája, akit 303ban végeztek ki a tartományi székhelyen, Sabariában. Egy évtizeddel később, a kereszténység dekriminalizálása után pedig a sírja fölé egy mauzó leumot vagy kápolnát építettek. Az 5. század elejére a római csapatok és a népesség egy része elhagyta a provinciát a fokozódó barbár támadások miatt. A szerző úgy érvel, hogy még ha maradtak is helyben keresztények, ők valószínűleg nem a katolikus ortodoxiát követték, hanem áttértek a bar bár hódítók által is követett ariánus irányzatra. Márton kultuszát pedig nem más, mint Nagy Károly élesztette újra Sabariában. Kiss Gábor meggyőző érveit1 elfogadva a szerző bemutatja, hogy Nagy Károly avarok elleni – egyébként sikertelen – hadjáratának a hozadéka volt Szent Márton szülő házának megtalálása és az emlékhely kialakítása. Régészeti adatok bizonyítják Szent Márton feltételezett szülőháza helyén épült templom 9. századi alapítását, ráadásul az elhelyezkedése és a rajta szereplő felirat (Hic natus est Sanctus Martinus) feltűnő hasonlóságot mutat Szent Márton Pávia melletti ticinumi otthonával, ahol valószínűleg járt Nagy Károly. A Mártonkultusz innentől kezdve folyamatos Sabariában. A magyarok megtérése után Márton védőszentként a keresztény királyságban is nagy szerepet kapott. A ko ra újkorra pedig Sabaria Szombathelyként Vas megye központja lett. A Márton születési helyének emléket állító templomot (amely a Szombathely melletti Szentmártonban helyezkedik el) a 17. században a domonkos rend kapta meg, akik a 20. században Márton édesanyja keresztelésének emléket is állítottak. Mielőtt a kötet további, kora újkort taglaló részéhez érek, szeretném meg jegyezni, hogy a bevezetésben és az egész kötetben szembetűnő, hogy Szent Márton érett és késő középkori kultuszáról alig esik szó, illetve ha megjelenik, az egybeolvad a késő antik vagy a kora újkori kultusszal. Ez természetesen érthető, hiszen Márton élettörténetének elbeszélése a késő antikvitásban kezdődik, a kultusz folyamatosságának vagy újraalapításának kérdése a kora középkor sötétebb évszázadaiban pedig hallatlanul izgalmas kérdés, így természetes, hogy a szerző is foglalkozik vele. A keresztény Ma gyar Királyságban jelen lévő Szent Mártonkultusz ugyanakkor szinte 1 Kiss Gábor : Nagy Károly – Szent Márton szülőhelyének első zarándoka. In: Via Sancti Martini. Szent Márton útjai térben és időben. Szerk. Tóth Ferenc – Zágorhidi Czigány Ba lázs, Budapest, 2016. 47–64.
