Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
Szemle 217 teljes egészében kimarad a kötetből. A Szombathelyet is érintő hatalmas forrásveszteség miatt ez természetesen érthető, így ezen időszak Mártontiszteletét nem is lehetett volna teljes egészében rekonstruálni. Ugyanakkor számos általános adatunk van a középkori magyarországi Mártonkultuszra, amelyet akár alkalmazni is lehetett volna a szombathelyi tiszteletre, vagy legalábbis egy rövid alfejezet erejéig megemlíteni. A sabariai Szent Mártonkultusz Nagy Károlyi újraalapítását követően Tóth Ferenc a szent 17–19. századi szombathelyi tiszteletéről ír, a fejezetet egy késő középkori epizóddal kezdve. Tudniillik I. Miksa Habsburg uralko dó Mátyás halála után el akarta foglalni az ország nyugati felét, és Szombathely kapcsán megemlítette a naplójában, hogy Szent Márton ott született. Ami még érdekesebb, hogy II. Ferdinánd 1635ben kiváltságlevelet adott Szombathely városának, mivel néhány évvel korábban éppen Szent Márton ünnepének nyolcadán győzte le Gusztáv Adolf svéd királyt. A város lakóit örök időre mentesítette a királyi adók alól, cserébe a Szent Mártontemplomnak kötelezően adandó adományokért. Tóth Ferenc szerint az adományban szerepet játszhatott Ferdinánd magyar rendekkel kiegyezést kereső politikája is, hiszen Szombathely Magyarország nyugati kapujában, stratégiai helyszínen feküdt, ahogy ezt Bethlen Gábor Vas és Zala megyéből induló hadjáratai bizonyították is néhány évvel korábban. Nagyon izgalmas adalék, hogy a szerző a török harcokban részt vevő francia önkéntesek leve lezéséből bebizonyítja, hogy a katonák tisztában voltak Szombathely és Szent Márton összekapcsolódásával, hiszen a városra Sabariaként vagy „Szent Márton falvaként” hivatkoztak. A Szent Márton születésének helyén épült templom a 17. században a domonkos rend kezelésébe került. Az épületet Batthyány Erzsébet Szent Márton iránti tisztelete miatt felújította, valamint alapított egy ispotályt. A szent tiszteletének növekedésében szerepet játszott az is, hogy Mária Terézia 1777ben püspöki központtá emelte Szombathelyt. Az első püspök, Szily János az ókori emlékek összegyűjtésébe fogott, illetve megkezdte a szé kesegyház építését, amelyet 1806ban szenteltek fel. Két oldalkápolnája a két helyi szentnek: Mártonnak és Quirinusnak lett dedikálva. Ugyanakkor a szent tisztelete janzenista hatásra és II. József rendeleteinek következtében jelentősen megkopott a 19. század elejére. A szerző áttekinti a Szent Mártonkultusz hatását a modern Szombathely születésére. A Mártonkultusz központi szerepet játszott a város identitásában, amit jól mutat az ebben a korszakban zajlott vita a szent születési helyéről, ugyanis Pannonhalma is magáénak érezte a születési hely címét. A tudományos
