Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
212 Szemle hogy működési helye ik egyharmadában épült számukra új templom, a többi esetben más rendektől, felekezetektől és plébániáktól vettek át épületet. Épí tészetüknek nem voltak látványos sajátosságai, egy egyedi vonás mégis köthető a rendhez: a turris scholastica, azaz a tanítás kezdetét jelző harang számára épített tornyocska. Míg a kora újkorban a korstílusnak megfelelő építkezés zajlott, addig a 20. századi átalakítások és beruházások egyetlen épí tész, Hültl Dezső, egykori piarista diák ízlésének nyomait viselik magukon – derül ki Karácsony Rita tanulmányából. Hültl nevéhez fűződik a budapesti (1913–1917), kecskeméti (1930–1933) és a váci (1939–1941) piarista rendház és gimnázium új szárnya, valamint több kisebb, vidéki átalakítás. A kiállítás egyik apropóját is jelentő tricentenárium miatt külön fejezetet kapott a pesti piarista gimnázium városi közegének Hültl Dezső előtti bemutatása. A Piarista utcában Farbaky Péter és Koltai András közös tanulmányán keresztül egy ma már megismerhetetlen világ városi tájai ele venednek meg: az 1913-ban lebontott épületegyüttesek története. A Bel várost jól ismerő olvasóknak is számos újdonsággal szolgál az ismert utcaképrészletek mögött i egykori látképek azonosítása, régi és új világ megfeleltetése. III. A tanulmányok szervesen illeszkednek a kiállításból már ismert szövegekhez, valamint a kiállított tárgyakat bemutató leírásokhoz. Míg azokból elsősorban a 20. századot megelőző rendtörténetet ismerhetjük meg alaposabban – ezt talán nem tévedés a kötet szerkesztőjének és egyben legtermékenyebb szerzőjének kutatott korszakával összefüggésbe hozni –, addig a katalógusrészek anyaga időben rendkívül változatos, ellensúlyozza, pontosabban kiegyenlíti a kora újkor túlsúlyá t. Személyes kedvenc példám erre épp az utolsó fejezet tanulmányához tartozó legutolsó tárgy, egy 1960-as években beüzemelt lehallgatókészülék, de legalább ennyire izgalmas az 1964-es Didaktomat (Fizika szertár), egy tanulássegítő gép ismertetése. A 20. századi popkultúrán nevelkedettek számára elkerülhetetlen asszociáció az 1980-as, Éretlenek című francia film: a gondolattársítás azonban nem az egyháztörténet és a vígjáték távolsága miatt zavarba ejtő, hanem azért, mert a piarista oktatásban – itt, a vasfüggöny mögött – lényegében megvalósultak a filmvásznon látható, túlzásnak szánt fantáziák... másfél évtizeddel korábban. A kötet és a kiállítás egyik nagy pozitívuma épp a művészeti szempontból értéket nem képviselő, klasszikus rendtörténeti kiállításhoz képest ati pi-
