Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
Szemle 213 kus, de történetmesélésre annál alkalmasabb emléktárgyak, fényképek, hasz nálati tárgyak, oktatási segédeszközök bemutatása. A koncepció érvé nyességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a mai életünkben evidenciaként megjelenő eszközök és készségek egy része éppen a turris scho lastica alatt épült világba vezethető vissza. Csak néhány példa: a széltébenhosszában használt, tucatszám letölthető digitális lépésszámláló alkalmazás őse a 18. század Magyarországán már a rend birtokában volt; a programozás alapjait jelentő kibernetikát az 1950-es évek piarista diákjai szakkörökben tanulhatták; a két világháború között oktatott gyorsírást pedig e sorok írójának egykori gimnáziumi hittantanára, Kerényi Lajos atya a mai napig gyakorolja. A kötet további erénye a rendkívül gazdag, hatvan oldalon át sorolt összesített bibliográfia és névmutató. Kis túlzással szólva: ami itt nem szerepel, az nincs is. Külön értékes, hogy a második kötet kihasználja az első megjelenése óta eltelt időt és reflektál rá: annak – terjedelméhez és mélységéhez képest elenyésző mértékű – pontatlanságait, hiányosságait kiigazítja. Nehéz volna elvitatni, hogy a kiadvány tekintélyes rész e Koltai András munkája. Amellett, hogy ez hiánypótló szolgálatot jelentett egyes témák esetében, amelyeket a levéltár vezetőjeként nyilván másoknál jobban ismer, biztosította a katalógus nagyon egységes színvonalát is – holott a műfaj jellege miatt legtöbb esetben elkerülhetetlen a mozaikosság és a hullámzó mélységű feldolgozás. Az egységességet tovább erősítik a fejezetek közti átutalások, valamint az, hogy vannak témák, amelyek átívelnek a tematikus szerkezeten: például a rendi élet minden terepén tetten érhető önszervező dés, vagyis a társadalomban való hasznos jelenlét megragadhatósága. Ennek diákszintje – hivatásformáló önképzőkörök és kiskamasz kezdeményezésre megalakuló cserkészet – és felnőtt szintje – etnikai identitáson túlmutató hazaszeretet és -szolgálat például a szlovák nemzetiség körében – is van, nem beszélve arról, hogy a piarista vallásos nevelésnek hangsúlyos része volt az erkölcsös, fegyelmezett magaviseletre történő ösztönzés. Ugyancsak fejezeteken átívelő téma a rend modernitás iránti fogékonysága (amelyről már sok szó esett), a piaristák és a népi kultúra kapcsolata, vagy éppen Sík Sándor hatalmas, szinte mindenhez kapcsolódó életműve és alakja. A kötet látványélményéről szólva: fegyelmezett, szépen tördelt kiadvány, a megjelenésnek minden eleme a tartalmat szolgálja, ami a napjainkban di vatos dizájntúlsúlyban szemet és szellemet egyaránt gyönyörködtető él mény. A két hasábra tördelt szöveghez igazított képek és a jegyzetekben tipográfiailag elkülönülő források és szakirodalmak ugyancsak ezt erősítik.
