Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
204 Szemle ezzel papi, pedagógusi és szerzetesi életútját. S mi, magyarok ehhez a rendi jubi leumhoz kapcsoljuk a pesti közösségünk és iskolánk alapításának 300 éves évfordulóját” – írja Labancz Zsolt tartományfőnök a kötet előszavában. A piarista az első rend, amely mindenekelőtt az ifjúság tanítása és ne velése érdekében formálódott közösséggé. Különleges szálát jelentik a ma gyar művelődés- és egyháztörténetnek, de nemcsak a kezdet, hanem a kö zelmúlt felől nézve is, hiszen a kommunizmus egyházellenessége ide jén is – ha szűk keretek között is, de – működhettek. Esetükben nem sza kadt tehát meg a történeti folytonosság sem 1786-ban, sem 1950-ben, ennek nyoma pedig társadalmi jelenlétük szélességében és mélységében is meg mutatkozik. Előbbi természetszerűen fakad az oktatás során elért tömegekből, utóbbi pedig abból, hogy a magyar társadalom mindig kitermelte a rend utánpótlását. A piaristák hazai története tehát a nemzeti történelem egésze szempontjából fontos: „méltó és igazságos”, hogy figyelmünket rájuk irányítsuk az évfordulók kapcsán, és azon túl is. A 21. századból visszatekintve már az is világos, hogy lehet ugyan a barokk kori katolikus oktatás csúcsteljesítményeit a jezsuitákhoz kötni, de hatását tekintve Magyarországon a piarista rend megelőzi őket: éppen az említettek miatt, azért, mert szervesen együtt élt a világi társadalom mozgásaival nemcsak a kezdetekkor, de a 19. századi polgárosodás és a 20. századi diktatúra ideje alatt is. Ezt a beágyazottságot és együttmozgást mutatta be a kiállítás, és mutatja be a kiállítás tematikáját, koncepcióját maradéktalanul leképező katalógus, amelyből lépten-nyomon a rend modernségének nyomai bukkannak elő. Mintha a progresszivitás háromszáz év óta piarista reverendában járna. A kötetet lapozva tizenhét fejezeten, pontosabban helyszínen , a pia ris ták „természetes előfordulási helyein” át, egy képzeletbeli útvonalon ves szük sorra történetüket. Minden fejezet élén a kiállításban is szereplő bevezető szöveg áll, ezt követik a témához tartozó, néha alapkutatásokat és forrásközléseket is tartalmazó tanulmányok, alapos jegyzeteléssel és bibliográfiával, majd pedig a tárgykatalógus, ugyancsak alapos, tanulmánynak beillő leírásokkal. II. Tematikus kiadványokban a történettudomány számára megkerülhetetlen kronológiai rend megtartásával – vagy nem tartásának indoklásával – néha sok nehézség támad, nem könnyű olvasóbarát megoldást találni arra, hogy az időrendből fakadó ok-okozatiság éppúgy nyomon követhető legyen, mint
