Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
III. Forrás
156 Perger Gyula Sömberger a győri jezsuitáknál folytatott tanulmányai során – már csak az írásgyakorlatok követelményei miatt is – elsajátíthatta a kronogramma írásának fortélyait.21 Alkotása – ahogy ezt címében is jelezte – a rend vis szaállítása, az április 25-i esemény öröméneke, az abban résztvevők di csőítése. A 21 – középre szimmetrikusan 5–14 sorba rendezett – versszakot a szerző * jelekkel választotta el egymástól. A szöveg ilyetén tagolása ugyanakkor csak az olvashatóságot segíti, mivel a szakaszok többsége nem önálló gondolati egység. Ugyanakkor a csillagokkal tagolt szakaszok mindegyikében következetesen megjelenítette az 1802. évszámot. Már az első szakaszhoz – „ Örvendezz Pannónia Szent Hegye! A Nap, amely számodra a minap búsan lehanyatlott, most örvendezve felkel, és égi harmattal locsolja virágaidat.” – szervesen kapcsolódik az azt követő három szakasz: „Ujjongj te is győri provincia; [mert] a gyűrű dből elvett gyémántokat visszakapod.” „Ujjongj nemes magyar haza! mert régi üdvösséged megújul.” „S te is, aki csak igaz magyarként élsz , örvendezz! Mivel a bencések újbóli vis szaállításakor, április 25-én, újból boldogsággal jelentél meg. E kedvező okból mutasd ki örömeidnek különös okát.” A következő részben (6–11. szakasz) Sömberger a szerzetesrend visszaállításában fő szerepet játszó világiakat, az uralkodót, annak nejét és a n ádort dicsőíti: „Bizony Pannónia Hegyének főapátjában a szent és nemes rendben újként támadt fel a haza régi pártfogója.” „Éljen tehát II. Ferenc császár, Magyarország apostoli királya, Magyarország nemességének kegyes oltalmazója, a nemzet védelmezője, a szent vallás megerősítője!” „Éljen hitvesével, Terézia királynéval boldogan, és áldott, szerencsés napokat éljen!” „Éljenek, és a kormányzásban és minden ügyükben, mennyei áldással, az égiek által erősíttessenek meg.” 21 „A gimnázium fő feladata a tanulók latintudásának tökéletessé tétele volt, arra törekedtek, hogy a diákok kitűnően értsenek, beszéljenek és írjanak latinul, majd az ötödik osztályban verseljenek, a hatodikban pedig szónokoljanak. A poétikaképzéssel azt akarták elérni, hogy a tanuló bármiről tudjon verses formában írni, ha a szükség azt kívánja. Ilyen alkalom lehetett az iskolás évek alatt a főúr vagy a püspök látogatása, későbbiekben pedig a gratuláció kifejezése esküvő, keresztelő vagy kinevezés alkalmából, vagy részvétnyilvánítás halálesetkor.” Szádoczki (2018), 200.
