Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
Szent Columbanus Szent Márton sírjánál 15 Szent Márton kultuszához szorosan hozzátartozik az imádság, sőt az egész éjszakán át való imádkozás és a csoda, miközben két életrajzban, azaz Co lumbanus és Lasrianus püspök életrajzában is közös vonás, hogy először nem kereshetik föl Szent Márton sírját, nem léphetnek be a templomba. Columbanust az őt kísérő őrök igyekeznek távol tartani, míg Lasrianust a kapuőr, a templom háborítatlanságára vigyázó felügyelő nem akarja beengedni. Azonban mindkét esetben csoda történik, s a tiszteletüket kifejezni kívánó Columbanus és Lasrianus is eljutnak Szent Márton ereklyéihez. Tigernacus püspök életrajzban nincs szó arról, hogy ne akarnák beengedni őket a templomba, sőt vele és társaival még könyörületesen is bánnak, hiszen azonnal befogadják őket a zarándokszállásra. Itt azonban újabb akadály állja útjukat: kilenc halottat találnak a szálláson. Tigernacus püspök egész éjszakán át való imádkozásának hatására azonban a halottak föltámadnak, de a Columbanus-életrajzhoz hasonlóan ebben az esetben sem tudjuk, hogy a csoda Szent Márton közbenjárására történt-e, vagy minden tekintetben Tigernacus püspök nek kell-e azt tulajdonítani. Bár Tigernacus püspök korábban élt, mint Szent Columbanus, az életrajza föltehetően későbbi, mint a Bobbiói Ionas által három évvel Columbanus halála után írt mű, ezért akár azt is gondolhatnánk, hogy a 6. századi szent életrajzában a későbbi kiterjedt Szent Márton-kultusz hatása tükröződik. Noha ennek lehetőségét nem lehet kizárni, mégis föltételezhető, hogy az ír püspök – és hozzá hasonlóan a többi ír zarándok is – a nyilván éppen ezeknek a zarándokutaknak köszönhetően is egyre terjedő Szent Mártonkultusz jegyében érkezett Tours városába. Végső soron tehát egymást erősítő folyamatokról van szó: minél több ír zarándok érint ette útján Tours-t, annál szélesebben terjedt a szent kultusza az ír szigeten, miközben tiszteletében szerepet játszott az is, hogy ünnepnapja arra az időszakra esett, amely már a pogány kelták körében is kultikus jelentőséggel bírt. Vagyis az október 31-éről november 1-jére virradóan tartott Samhain ünneppel (a halloween és a mindenszentek és halottak napja előzményének tekinthető kelta ün nep) kezdődő időszak sok tekintetben a november 10-éről 11-re virradó éjjeli tisztulási ünneppel kapcsol ható össze, amelyet írül Oíche Shean Shamhainnak, vagyis Régi vagy Nagy Samhain nak is neveztek. 17 Ha a Christmas, azaz a karácsony mintájára Martinmas nak is nevezett Márton-nap ír nép szokásaira vetünk egy pillantást, nem nehéz fölfedezni azok pogány gyökereit. Az egyik legelterjedtebb szokás ugyanis az állatáldozat volt: többnyire tyúkot vagy libát, esetleg birkát vagy disznót vágtak le Szent Márton ün ne pének előestéjén, s a leölt állat vérével meghintették a házat vagy 17 Morton (2012), 28–29.
