Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
Egy mezővárosi fazekasműhely nyomai 139 Várásatásaink közül korántsem tökéletes párhuzamokkal találkozhatunk a kőszegi, budai, illetve ozorai leletegyüttesekben. Mindhárom lelőhelyen előfordulnak olyan tagolt peremű, kiöntőcsücskös kancsók, melyek arányaikban némileg hasonlítanak a győrszentmártoni példányokhoz. 24 A kőszegi kancsó vörösre, az ozorai és budai darabok sárgára égtek. Publikálóik a 15. század második felére datálják ezeket a tárgyakat,25 illetve Ozora esetében a szerzők a keltezést 16. század első felére is kiterjesztik. 26 Az előzőeknél meggyőzőbb analógiákat lehet hozni falusias környezetből. A Sarvalyon előkerült, vörösre égetett kancsók között több példány kiöntőcsücskös pereme tagolt két, három vagy négy bordával, fülkiképzésük és testük arányai is emlékeztetnek a győrszentmártoni darabokéra.27 Néhány sarvalyi kancsó oldala sávokban bekarcolt vonalakkal díszített. Ugyanezen formai jegyeket figyelembe véve szintén jó párhuzamként szolgál két bajna− csimai, 15. század végére, 16. század elejére keltezett kancsó.28 Ugyanebből az időszakból megemlítendő továbbá egy Gyepűkaján−Nagykeszin,29 egy Felsődörgicsén,30 illetve egy Csepelyen 31 előkerült kancsó töredéke is. A fentiek alapján viszonylag nagy bizonyossággal keltezhetjük a győrszentmártoni kancsókat a 15. század második felére, esetleg a 16. század elejére. (Amennyiben a leletegyütteshez tartozott, ezt a datálást erősíti a fentebb hivatkozott kisfazék is.) Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a publikációkban található tárgyrajzok és fotók minősége nem feltétlenül teszi lehetővé a megfelelő összehasonlítást, gyakran nem kapunk információt például a hivatkozott edények méretéről, színéről, díszítéséről. E bizonytalanságok ellenére hívom fel a figyelmet arra tényre, hogy a győrszentmártoni kancsókhoz hasonló bordázott oldalfal az általam ismert szakirodalomban nem jelenik meg a korszakra keltezhető kancsók egyértelmű jellemzőjeként, melyeknél oldaldíszítésként többnyire bekarcolt vona-24 Kőszeg: Holl (1992), 128 (67. kép 1.); Buda: Holl (1963), 351 (36. kép), 380 (78. kép 4.); Ozo ra: Feld − Gerelyes (1985), 170 (6. kép 1.), Feld et al. (1989), 192 (15. kép 4−6.). 25 Holl (1963), 351.; Holl (1992), 30. 26 Feld et al. (1989), 186−187. 27 Sarvaly 12. ház: Holl−Parádi (1982a), Abb. 171/2; 17. ház: Holl−Parádi (1978−1979), 386 (Taf. 94/1), Holl−Parádi (1982a), 99 (Abb. 47/1), Abb. 158/4, Abb. 168/2; 21. ház: Holl−Parádi (1982a), Abb. 172/2; 23. ház: Holl−Parádi (1978−1979), 386 (Taf. 94/2), Holl−Parádi (1982a), Abb. 169/2. 28 Petényi (1996), 95−96. kép. A Bajna−Csimán feltárt késő középkori fazekaskemencék ről tudósít: Horváth−H. Kelemen −Torma (1979), 40−41., illetve röviden beszámol: Vágner (2002), 319−320.; Vágner (2007), 94−95. A leletanyag feldolgozása még nem történt meg. 29 Holl−Parádi (1982b), 187 (11. ábra 1.). 30 Pintér (2006), 139 (15. ábra 2.). 31 Kovalovszki (1969), 246 (33. kép, jobb alsó sarok). Ez esetben csak egy töredékes, hármas bordázattal tagolt, kiöntőcsücskös perem, illetve a fül indítása látszik.
