Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
130 Takács Melinda Előkerülési körülmények, a lelőhely A szóban forgó edények Győrszentmárton (ma: Pannonhalma) településen láttak napvilágot. Előkerülési idejük valószínűleg az 1920-as vagy 30-as évek re tehető, a leletkörülményekről sajnos nem rendelkezünk pontos infor mációkkal. Megtalálásukról Lovas Elemér így számolt be egy keltezés nélküli, vélhetően 1936 után befejezett kéziratában: „A feltevést indokolja a vendéglőtől a vasút felé vivő irányban a 2. ház udvarának (...) nagy lelete. Itt a Prágai és Krausz-gyerekek játék közben az egyik helyen leszakadt földben kutatgatva, üregre találtak. Meglepetve szedték ki egymás után a római korsókat. Ezek kb. 3-4 liter nagyságúak, a megmaradt darabok 2 típust mutatnak. Közülük 12 db a főmonostor gyűjteményében van. Egy Prágaiéknál maradt, 1 a kat. elemi iskolában van, egy pedig az apácák gyűjteményében.”2 A leletkörülmények hiá nyos ismerete, illetve a hiteles szemtanúk hiánya (Lovas Elemér, aki 1940-ig a győri múzeumot vezette, feltehetően másodkézből értesült az ese ményekről) nagyban nehezíti, hogy pontos képet alkossunk a lelőhely elhelyezkedéséről és struktúrájáról, ugyanakkor a lejegyzett elbeszélés és az edények száma és állapota egyaránt megerősíti, hogy a helyi lakosoknak egy fazekasműhely nyomaira sikerült akadniuk. Lovas Elemér, aki a középkori anyagi kultúra tekintetében nem bírt jelentős ismeretekkel, először a római korra keltezte a kancsókat, azonban az 1948-ban befejezett, a pannonhalmi régiségtárat bemutató munkájában felülbírálta korábbi megállapítását, habár a leletek pontos keltezésére nem vállalkozott.3 A főapátságban 1961-ben rendezett régészeti kiállítás forgató könyve szerint a régiségtár akkori őre, Tibold Attila az addigra csak tíz tárgyra apadt kancsóegyüttest, hacsak feltételesen is, de már a középkori tárgyak közé sorolta. 4 Az edények pontos lelőhelyének meghatározására az utóbbi hónapokban tett kísérleteink5 szerencsés eredményre vezettek. Ebben Lovas Elemér 2 RFM RA Lovas [é.n.], 69−70. A három, lakosoknál maradt kancsónak ma már nem lehet nyomára akadni, a monostorban őrzött tizenkét példányból pedig jelenleg csak tíz található meg a régiségtárban. Az előkerülési körülményekről és a tárgyak sorsáról sajnos ennél kevesebb részletet tudhatunk meg Lovas egyetlen, e tárgyban (is) publikált tanulmányából: Lovas (1937), 31. 3 „Sokáig római korsóknak vettük őket, csak tüzetesebb összehasonlító vizsgálat után sült ki, hogy sem alakjuk, sem anyaguk nem felel meg a rómaiak által használt közismert korsóknak. A római kort követő népvándorlás talán ilyen korsókat gyártott, de hiányzik hozzá a biztos irányítást adó egykorú lelet, lehet, hogy csak a magyar Árpádok korának termékei...” PFK BK 650/VI.6., Lovas [1948], 291. 4 PFK BK 993/II.6., Tibold [1961], 7. 5 Köszönöm Szabó Zoltánnak (MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára), Jakab Rékának (Budapest Főváros Levéltára) és Dénesi Tamásnak (Pannonhalmi Főapátsági Levéltár) a lelőhely azonosítása során nyújtott segítséget.
