Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
II. Gyűjteményeinkből
134 Kiss Dániel A szöveg elsődleges nyelve klasszikus szingaléz, de néhány részlet (így az istenek nevei és az áldások) szanszkrit nyelven íródott. A szöveg egy sztótra , költői ima egy fontos ember, Szeneviratne mantrí felépüléséért valamilyen komolyabb betegségből. Az ima a Srí Lankai buddhista panteon több alakját is megszólítja, így Upulvan istenséget, akit a hindu Visnúval azonosított a sziget hagyománya; Upulvan feleségét, Laksmít; Szkanda bóddhiszattvát és magát a Buddhát. Szeneviratne erényei közül kiemeli gazdagságát, művelt ségét, erejét és igazságosságát. Ki volt Szeneviratne mantrí? A szanszkrit eredetű mantrí cím képviselőt vagy minisztert jelezhet. Kutatásaim során kiderítettem, hogy Szeneviratne (vagy angolos átirattal: Seneviratne) mantrít nagy valószínűséggel Ceylon Törvényhozó Tanácsa (Legislative Council of Ceylon) 19. század végén kinevezett póttagjai között kell keresnünk. Srí Lanka szigete 1796 és 1815 között került brit fennhatóság alá. Adminisztratív reform keretében 1833ban egységesítették a sziget gyarmati közigazgatását; ekkor jött létre a tizenhat tagú Törvényhozó Tanács.5 Hiva talból tagja (official member) volt a sziget kormányzója és kilenc további gyarmati tisztviselő. Melléjük a kormányzó hat póttagot (unofficial member) nevezett ki, közöttük három európait, egy szingalézt, egy tamilt és a sziget holland gyarmatosítóinak leszármazottjaiból álló burgher közösség egy tagját. (1889ben a Tanács egy további szingaléz és egy muszlim póttaggal bővült.) A póttagok voltak a helyi lakosság legmagasabb szintű képviselői a gyarmati közigazgatásban, de csak korlátozott jogkörrel rendelkeztek; törvényjavaslatot nem nyújthattak be. A Tanács felállításakor, 1833ban J. G. Philipsz Panditaratne lett a szin galéz póttag; utána a mandátum a 20. század elejéig jórészt nővére leszármazottai, a Dias Bandaranaike család és a tágabb rokonság kezében maradt.6 Közöttük találjuk Albert L. De Alwis Seneviratnet (ebben a kontextusban a családnév angol átiratát használom), aki valószínűleg 1881 és 1899 között volt a Tanács tagja.7 Ezzel kiérdemelte a mantrí címet a kéziratban; és az sem szorul magyarázatra, hogy ebben az összefüggésben miért nem az európai, hanem a szingaléz családnevén említik. A jelenleg rendelkezésemre álló források nem fedik le hézagtalanul a Tanács és a ceyloni brit gyarmati közigazgatás történetét, és rendszerint nem közlik a személyek teljes nevét, így nem tudom kizárni annak a lehetőségét, hogy közvetlenül Albert L. De Alwis Seneviratne előtt vagy után egy azonos vezetéknévvel rendelkező rokona 5 A Tanácsról ld.: Rajasingham (2001). 6 Rajasingham (2001); Wijesinha (2009). 7 Wenzlhuemer (2008), 187–189.; vö. Wijesinha (2009).
