Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
A deáki római katolikus plébánia iratanyaga 27 ze li vágsellyei levéltárba szállítottuk, ahol egy szabad raktár polcaira helyeztü k. A levéltárban az iratok kezdetben fondszámot nem kaptak, leltári nyilvántartásba nem kerültek, a levéltár és a plébánia között csak egy két oldalú szerződés köttetett. Az iratanyag rendezése, a jegyzék elkészítése Az iratok mentése a szokatlan és rendhagyó módon történt szállítás cselekményével befejeződött, azonban ezzel megkezdődött a nehezebb feladat: a rendezés és a jegyzékelés. Az igazgató asszony a rendezés alap jául mindenképpen egy részben már előzetesen kialakított tételjegyzéket („irattári tervet”) gondolt el. Mintául Vághosszúfalu már rend ezett irat anyagának jegyzékét vett ék alapul, tekintetbe véve, hogy a plébániák iratai között teljesen egyértelmű hasonlóságok mutathatók ki. Természetesen előzetesen át kellett nézni a deáki anyagot is, és annak jellegzetességei szerint átalakítani – bővíteni vagy szűkíteni – az egyes tételeket és altételeket. Az iratok keletkezésének idejéből származó „irattári terv” hiánya miatt az új tételjegyzék csakis mesterséges kialakítású lehetett, ahogy általában lenni szokott utólagos rendezés esetén. Az iratok áttekintését követően lét rejött egy elsődleges tárgyi alapú csoportosítás, vagyis tételjegyzék, amely alapján el lehetett kezdeni a rendezést. A külső és belső jegyek (irattípus vagy tartalom) alapul vételével alakult ki a végleges lista, amely a rendezés során már csak néhány esetben egészült ki újabb szükséges tételekkel. Előfordult, hogy bizonyos tétel ek megnevezései munka közben módosultak. Az alapvető cél minden egyes irat pontos időrendi és egyben tárgyi alapú sorrendbe rendezése, és – szó szerint – szabatos beosztása, tételbe sorolása volt.7 A szlovákiai szokásoknak megfelelően az első két tételt a kötet jellegű iratoknak tartották fent (az anyakönyveknek, valamint minden más könyvnek – így a korabeli segédleteknek is). Magukat az iratokat a többi, tematikai alapon meghatározott tételbe sorolták be – például „E” jelzéssel az általános egyházi ügyek, „F” megjelöléssel a templomi és plébániai ügyek, míg a „H” jelöléssel a keresztelési iratok tételeit jelölték.8 A tételeknek szükség esetén, nagyobb jelentőségű, több részre is osztható ügyeik miatt, altételeket is kialakítottak. A rendezés fizikai jellegű része meglehetősen hosszúra nyúlt. Az eleve összevisszaságban, minden különösebb rend nélkül található és a be szál-7 Ld. a mellékletet. 8 Az eredeti, az adott korban keletkezett iktatókönyvekbe a tételszámozást nem rögzített é k.
