Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
28 Keresztes Csaba lításkor sebtiben összekapkodott iratokat egyesével kellett átnézni és a tételbeosztásnak megfelelően szortírozni, elhelyezni. Nehezítette a helyzetet, hogy a 20. századi – vagyis szinte kivétel nélkül a csehszlovák állam hatóságaitól érkezett – iratok nagyobbik része szlovák nyelven íródott , ezért lefordításukkal is foglalkozni kellett. Bizonyos irattípusok (például az anyakönyvi kivonatok, egyházi körlevelek) összerendezése könnyebben ment, de mivel a darabszintű rendezés célja minden dokumentum egyér telmű meghatározása és besorolása volt, a rövidebb-hosszabb szöveget tartalmazó iratok (levelek, feljegyzések stb.) tartalmának megismerése hosszabb időt vett igénybe. A rendezést az iratmentésben részt vevők kezdték meg és szinte telje sen el is végezték. A rendezési feladatokkal csak hétvégenként tudtak foglalkozni, végül azonba n a munkát siker koronázta: 2011 nyarára szinte teljesen befejeződött. Ezt követően a rendezés véglegesítése (az igazgató asszony irányításával) egy egyetemi hallgató feladata lett,9 ahogy a szintén jelentős munka, a darabszintű jegyzék elkészítése is. Az iratanyag jellegzetességei és különleges dokumentumai A kötetekbe rögzített adatok közül kiemelendő az anyakönyvek sorozata, amelyet az anyakönyvi kivonatok gyűjteménye egészít ki.10 Külön vezették a cigányok házassági névjegyzékét (1831–1905 évkörrel). A protokollumok viszonylag teljesek, és kitűnő látleletét adják a bencés szerzetesek vezette egyházközség helyzetének, vagyonának és a mindennapi viszonyoknak. A bérmáltak anyakönyvét 1821-től 19 53-ig vezették (egy nagy és nem vé letlen hiátussal: az 1944. szeptemberi bérmálás után évekig nincs bejegyzés, a következő és egyben a könyvbeli legutolsó az 1953. évi). A legkorábbi dokumentum, amely 1613-ból származik, II. Mátyás le velének másolata. Ebben a pannonhalmi főapát kérésére megerősíti, hogy a deá ki templom a katolikusokat illeti meg.11 Az időrendileg 1613-tól 1989-ig tartó időszakot felölelő iratanyag, feldolgozását követően, a magyar ko ra újkor történetének, a földművelő népesség mindennapjainak jobb megismerését szolgálhatja. 9 A munkához kapcsolódó szakdolgozat Lakatosová (2016). 10 Megjegyzésre érdemes, hogy a plébánia iktatott iratai között megtalálható a Szapucsek György (Serédi Jusztinián) névváltoztatásáról szóló feljegyzés is (Š a Np AŠ–E–222. sz.–1900 ). Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek tudvalevőleg Deákin született. 11 Ld.: PRT IV. 756–757.
