Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

III. Régészet

258 Koncz Dániel

mintha elégtelenül vagy túlzottan lettek volna kiégetve. Lovas Elemér így számolt be megtalálásukról: „A [győrszentmártoni]

templom közelében (...) lévő ház udvarán a gyermekek játék közben a földbe, egy edénnyel telt fazekas égetőkemencébe süllyedtek. Eltakarítva a földet az üreg fölül egy kemencében jól rosszul kiégetett cserép korsókat találtak, melyek egy részét Pannonhalmára felhozták. Sokáig római kori korsóknak vettük őket, csak tüzetesebb összehasonlító vizsgálat után sült ki, hogy sem alakjuk, sem anyaguk nem felel meg a rómaiak által használt közismert korsóknak...”

72

9. kép. A győrszentmártoni kemencében talált korsóegyüttes (Tihanyi Bence felvétele)

Török kori karvértezetpár

Igen korrodált állapotban levő török kori karvértezet. Valószínűleg soha nem került földbe, mert a szerves anyagból (bőrből és textilből) készült bélése még igen jó állapotban maradt fenn. Nem mondható el ez a fém részeiről: a vaslemez ónozva volt, eredetileg a rozsdásodás megakadályozása céljából. A bőr és textilrészek rézszegecsekkel vannak az ónozott vaslemezhez illesztve. Ez a többféle fém összekapcsolása olyan elemi feszültséget eredményez, ami elősegíti a korrózió terjedését. Nem tudni, honnan került Pannonhalmára, a kiállítás vezetőjében Tibold Attila említ egy karvértezetet Somlóról,73

de a kiállítási fényképeken egy bordázott kivitelű darab látható. Igen értékes és ritka tárgy, a textilmaradványok vizsgálata különösen izgalmas lehetne a korszak kutatói számára.

72 PFK BK 650/VI.6. 291.

73 PFK BK 993/II.6., Tibold

[1961], 8.