Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 259 Lappangó darabok A katalógusban, a leírókartonokon, de a kiállítási vezetőkben és a gyűjtemény egyéb leírásaiban is nagyon sok figyelemre méltó tárgy, régiség és ritkaság található, amelyek felkeltik a korszak kutatójának érdeklődését, majd sajnálatos módon kiderül, hogy az említett tárgy lappang. Az újkori leletek esetében ez halmozott gyakorisággal fordul elő. Lehetséges, hogy az ilyen militáriák, fegyverritkaságok birtoklása divatosabb lehetett, mint az egyéb régészeti tárgyak tulajdonlása, ezért könnyebben kerülhettek más gyűj teményekbe, magánszemélyekhez. Néhány ilyen, sajnos máig elveszett tárgyakról szóló feljegyzést idézek, a teljesség igénye nélkül: „[1840] Aug. 16. Czech János úr, egykor Győr város bírája, most a tanulmányi bizottság ülnöke átadott két vassisakot; talán egy pikkelyes mellvért 9’’ hosszú, 2 1⁄2 ’’ széles darabját; három vassarkantyút; gömb alakú vasbuzogányt félig vas markolattal; egy másik vasbuzogányt fa markolattal; egy vaskulcsot; pus kaszerszámot; négy vasalatot talán kardmarkolatról; egy vaspatkót (...) éspedig mindegyiket Győrben ásták ki 1831-32-ben a falak lebontásának alkalmával.” 74 „A kengyelekből is bő választék van. Középkori várkulcsok láthatók, középkori a szerszámíj is. Kardok a középkortól kezdődve a főbb formákat bemutatják. Középkori keresztes kard, majd pallos látható, az újkorból való a tőr, lovasharcoknál használták. 16–18. századiak a szablyák. Többféle buzogány látható, a legegyszerűbbek még középkoriak.” 75 „Török” krokodilbőrös fabuzogány Az egyik legrejtélyesebb tárgy a gyűjteményben.76 Török kori fegyverek közé sorolták, bár első pillantásra látszik, hogy harctéri alkalmazásra teljesen alkalmatlan. Az alapja ugyanis esztergáltfaragott fa. Bár a korszakból isme retesek fafegyverek, köztük buzogányok is, de ez az eszköz még egy kisebb csapást sem viselne el sérülés nélkül. Ebbe voltak beleültetve a kovácsoltvas „tollak”. Ezek nagy része kihullott az idők során, mint ahogy a krokodilbőrbevonat is összeszáradt és levált a buzogány felületéről. Hét darab átlukasztott érme láncokkal a buzogány fejéhez volt erősítve, néhány ezek közül is kihullott. Maga az egész tárgy gyanúsan újnak és épnek tűnik, az érmék egyértelműen nem a török megszállás idejéből származnak. Se74 PFK BK 80/12. 33. Darvas Mátyás fordítása. 75 PFK BK 993/II.6., Tibold [1961], 8. 76 Leltári száma: PFM.R.ÚJK.0015.
