Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 255 térve a mi kiásott alapfalainkhoz, ezen második épület romjai között is alighanem a tetőről lehullott rengeteg mennyiségű párkányos téglát, lábas tégláknak töredékeit találjuk; sőt a legnyugotibb zárófaltól nem messze, ez épületnél is két fűtőcsövet emeltünk ki. Vastárgyak közül egy hastát és egy pengét hoztam el, úgyszintén elrozsdásodott zablaforma lánczszemeket (...). Ezen második épület falai folytatólagosan még követhetők voltak, de a határt képező kocsiúton túl a tulajdonosnak igen szép nagy tábla szántóföldjén őszi vetése oly kecsegtetően állott, hogy semmi áron sem engedte feltúratni” 63 Az ásatás eredményeit többen kétségbe vonták, többek között Lovas Ele mér és Uzsoki András is írt kételyeiről. Hiába készült ásatási leírás és a kor követelményeinek megfelelő helyszínrajz, a terepjelenségek – építési törmelékek, téglaleletek és az értékes antefix ek (maszk alakú párkánydíszek) –, mivel kontextusukból kiemelve, pontos dokumentáció nélkül állnak, sajnos nem könnyítik meg a helyzetünket. Az itt talált vaseszközök egy részénél felmerül a gyanú, hogy középkori, vagy még inkább újkori szórványok. A visszakutatható helyszínt érdemes lenne újraértelmezni egy hitelesítő ásatás vagy akár egy alapos műszeres terepbejárás alkalmával. Római pecsételőgyűrűk Sajnálatos módon a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben igen sok a lappangó, ismeretlen helyen lévő, elveszett tárgy, amelyekről csak a leírásokból tudunk. Közülük igazi ritkaságszámba mennek az alább bemutatandó római pecsételőgyűrűk, melyek, reméljük, idővel gazdagíthatják az elveszettnek hitt, de kalandos úton végül megkerült tárgyak listáját: „Keresgélésem közben megtaláltam régiségtárunkban három db. bronz pecsét nyomó gyűrűt (...) és három bélyeges párkánytéglát, és utánjárásom azt eredményezte, hogy annak az embernek, Komondy Jánosnak özvegye, kinek földjén a Paczkalló-völgyben az előbb felsoroltak találtattak, szemtanukkal bizonyította előttem, hogy ezeket is ők szolgáltatták át az öreg Sztachovich régiségtár-őrnek élte vége felé. A pecsétlő gyűrűk közül a leghosszabbiknak betűi a következők: С • EGNAT • PRIMIG • (Cajus Egnatus Primigenius). A pecsétlő rudacskával szemben, a karika átellenes oldalán csak a kezdőbetűk láthatók: С • E • P • A másik bronzgyűrű kisebb pecsétlő rudacskáján ezen kezdőbetűk vannak: L • A • F • A harmadiknak kezdőbetűi: P • E • D.” 64 63 Récsei (1897a), 199–204. 64 Récsei (1897a), 197.
