Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
254 Koncz Dániel Mediterrán zarándokereklyék A gyűjteményben az apátság szerzetestanárai és diákjai által ajándékozott relikviák száma igen nagy. Több dokumentált ajándékozás történt, és a nem dokumentált ajándékok közül is sejthető néhányról, hogy honnan kerültek ide. A tárgyak egy részén egyszerű grafitceruzás bejegyzés mutatja származási helyét: Tyros (Türosz), Mükéné, Athén stb. A bencés rend tagjainak életrajzi kutatásaiból ki lehetne deríteni, hogy kinek volt lehetősége ezeket a tárgyakat beszerezni. Egy példa a Chronica collectionum ból: „ [1844] Okt. 13. Maár Bonifác úr, rendünk presbitere, történészprofesszor a győri egyetemen, Itáliából (melyet az őszi szünet idején bejárt) visszatérve behozott egy darab arany és fehéres színnel díszített vakolatot, melyet saját kezével szedett le Rómában Nero Aranypalotájáról. (...) Ugyanő behozott Pompeii városának egyik házából 16 mozaikdarabot, amilyenek segítségével a tehetős rómaiak szokták házaik kövezetét ábrákkal díszíteni. Ezek a mozaikok a padlóból valók, ahol mozaikkal egy fekvő kutyát jelenítettek meg e felirattal: CAVE CANEM. (...) A fenti Maár Bonifác küldött két darab stukkót egy tehetős római házának falából az egykor híres Sarmizagethusából, melyet Ulpiae Trajanae vagy Augustae Daciae néven is neveztek, s melynek helyén most az erdélyi Várhely van Vallis Haczegában. ” 62 A Packalló-völgyi feltárás anyaga Pannonhalma római eredete évszázadok során visszavisszatérő jelleggel foglalkoztatta az itt élő szerzeteseket, akik lankadatlan szorgalommal kutatták az antik emlékeket. Az első időkben Szent Márton pannoniai szülőhelyének meghatározása fűtötte a lelkesedést, miszerint a Vas megyei Savaria colonia helyett Sabaria Sicca településen született volna a főapátság védőszentje. Nagy érdeklődés kísérte tehát a környéken felbukkanó, eke által kifordított vagy szőlőművelés közben napvilágra került római leleteket. Már Sztahovics Remig, a régiségtár őre felfigyelt több leletre, amelyek a Packallóvölgyben kerültek elő, Récsei Viktor pedig ásatást is végzett a lelőhelyen: „[1871 ben] (...) kibéreltem egy jókora darabot, a vetés árát is megtérítettem és elkezdtem ásatni. A siker meglepő volt. Másnap a Paczkó-erdő felőli dé li oldalon egy félméternyi vastagságú, termésköböl és római fali téglából összeállított, sziklaerősségű falra bukkantam. (...) Élükkel egymás fölé és oldal nyílásaikkal egymás mellé rakott egyenközény alakú és agyagból való fűtőcsövek egész csoportja volt ez, melyeket fölül egy lapos, de igen széles kőlap fedett. (...) Ezen második épület kapubejáratának egyik sarkánál kezdődik egy vízvezető csatorna, (...) végére még nem értem, mivel itt az ásatás félbemaradt. (...) Vis sza-62 PFK BK 80/12. 40. Darvas Mátyás fordítása.
