Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 241 Rendezési munkák Noha sokat hallottam a régészeti tárról, még az idősebb kollégák sem tudtak pontos felvilágosítást adni a gyűjtemény jelenlegi állapotáról. Tanai Péter, a múzeum vezetője készségesen mutatta meg a helyiséget, ahová a tárgyakat deponálták. Eredetileg fáskamrának, esetleg takarítószerek tárolására szánhatták, később a kezdetlegesebb számítógépek akkumulátorait tartották itt, amire a helyiség neve (Akkutároló) és a még mindig a falon uralkodó Savveszély feliratú tábla emlékeztetett. Valamikor a ’90 es évek elején ke rülhetett ide az egykor a könyvtár előterében lévő régészeti kiállítás anyaga. Porlepte kartondobozok sorakoztak egymáson, némelyik maga is muzeális értékű, például egyik a második világháborús vöröskeresztes segélycsomagból származott. Már az első dobozok felnyitásakor sorra bukkantak elő a ritkaságok: nagyméretű bronzkori urnák, vegyes korú bronz, vas és üvegeszközök, töredékek, építőanyag. Amikor az egyik dobozból elrozsdásodott láncszövet darabjai kerültek elő, amelyben egy török kori karvért maradványait ismertem fel, eldöntöttem, hogy mindenképpen vállalom a gyűjtemény feldolgozását és leltározását. A múzeumi protokollnak megfelelően próbáltam tagolni a leleteket anyag, korszak, méret, állapot szerint. Leírásokat, fotókat készítettem, ami szin te lehetetlen vállalkozásnak tűnt a szűk, koszos, sötét helyiségben. Nyilvánvalóvá vált, hogy a leletanyag egészét ki kell emelni jelenlegi helyéről. Az egykori kiállítási tárgyleíró feliratokat ugyan megőrizték, de ezek a legritkább esetben voltak ugyanabban a dobozban, mint a tár gyak, amelyekhez tartoztak. A kényes, törékenyebb tárgyak sem voltak megfelelő módon csomagolva, néhol egészen fájó módon, tetten érhetően meg sínylették ezt a leletek. Sikerült feltérképezni a gyűjtemény legsé rülékenyebb darabjait, ezek közül hatványozott figyelmet igényel a török kori karvértezet, illetve további bronzpestisgyanús darabok. Ezeket kiemeltem, és ahol indokolt volt, légmentesen lezártam, hogy a káros korrózió továbbterjedését megakadályozzam. A munkaterv leadása után kezdtem meg a leletek kiemelését. Ez 41 kartondoboz, 4 nagy zöldségesrekesz és fél tucat széteső farekesz, valamint a csomagolás nélkül álló nagyobb méretű edények egy üresen álló emeleti szobába telepítését jelentette. Szükséges volt a polcrendszer áttelepítése is. Itt már áldásosabb körülmények között, az állagmegóvási műveletek elvégzésével kezdődhetett meg a munka. Körülbelül hat műanyag rekesz apró kerámiát és a szabadon álló nagy urnákat langyos vízzel, vegyszermentesen,
