Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
242 Koncz Dániel mechanikus úton lemostam. Ezeken túl a többi kerámiaanyag felét, valamint az üveg és fémtárgyak körülbelül 20%át tisztítottam meg mechanikusan. A bronzpestisgyanús tárgyakat kiemeltem és légmentes fóliacsomagolással lezártam. A sürgős restaurátori beavatkozást igénylő kerámia és fémtárgyakat külön kezeltem, ezek állapota ugyanis nem tette lehetővé vizsgálatukat. Az így elcsomagolt leleteket műtárgytartó kartondobozokba helyez tem el. A dobozokra rávezettem a tárgy számát, a doboz számát és sürgősen restaurálandó leletek esetében a figyelmeztetést, hogy különös körültekintéssel kezelendők. Felvettük a kapcsolatot Németh Nándor és Bartha Balázs restaurátorokkal, akik mind a régészeti korú tárgyak, mind az újkori fémtárgyak restaurálásban járatos szakemberek. A feldolgozómunka során óriási segítséget nyújtottak az időközben a könyvtárból előkerült műtárgyleírókartonok. Ezek a könyvtári kartoték formátumú cédulák tartalmazzák a lelet rövid meghatározását, a lelőhelyet (ha ismert volt), legtöbb esetben a méreteket (sajnos sokszor pontatlanul vagy hiányosan) és a datálást. Egyes esetekben az adományozó neve, a beszerzés ideje és módja is fel van tüntetve. Néhány cédulára rávezették, hogy a tárgy ugyan szerepel a szerzeményi naplókban, de ismeretlen helyen van, azaz lappang. Sikerült meghatározni, hogy mely leletek szerepelhettek az egykori kiállításon, és melyek újszerzeményi tételek. A régiségtár kezelői lehetőségeikhez képest precízek voltak, az anyag inkább a többszöri szakszerűtlen „átforgatásnak” esett áldozatul. Az eredeti katalogizálást, amelyre a leírókartonok is hivatkoznak, és amely jelzetrendszer szerint van elrendezve, Lovas Elemér dolgozta ki. Ennek felépítése óriási munka és kiemelkedő teljesítmény volt, de sajnos átvételét és folytatását több probléma nehezítette. Az egyik, hogy Lovas a leltári szisztéma kiépítésével a kőkortól csak a késő római korig jutott el. A teljes népvándorlás kori, középkori és kora újkori gyűjtemény meghatározatlan maradt, és ezekkel utódai sem foglalkoztak érdemben. A következő prob léma, hogy amikor a gyűjtemény Lovas utáni gazdái a leírásokat írógéppel átvezették a leírókartonokra, valószínűleg rohammunkában, nem képzett munkaerő igénybevételével dolgoztak, ezért sok az elírás, félreértés, ér telmezhetetlen rövidítés, tárgyak összevonása. Ezek alapján csak részben sikerült újra visszakeresni az összekeveredett leleteket. Részint azért, mert a leírókartonon hiányos információk szerepeltek, másrészt azért, mert hibásan voltak lemérve.37 A legnagyobb probléma mégis 37 Visszatérő hiba az egyértelműen mérhető darabokon egy kb. 1,5 cm es eltérés negatív irányba. Feltételezésem szerint egy olyan mérési hiba áll a háttérben, amikor valaki a mért tárgyat nem a nulla beosztáshoz illeszti, hanem az átlagos iskolai vonalzó legvégéhez.
