Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 239 aki ebben az időben a korszak fonákságára jellemző módon a HAMART vál lalatnál dolgozott darukezelőként. „1961. december elején elkészült néhány modern szekrénybe bemutatni Pannonhalma környékének helyi érdekű régiségi kiállítását. A kiállítással kapcsolatban érdemes röviden összefoglalni, hogyan gyűlt össze a kiállított anyag. Eddig hol volt elkészülve. Milyen ka talógusok voltak eddig a régiségekről. A lényege ennek a kis összefoglalásnak a kiállításról kis kalauzolást összeállítani. (...) Az 1940-es években a régiségtárt a tanácsterembe helyezte el Lovas Elemér, de csak néhány évig maradt ott, mert az államosítás után ismét visszakerült a könyvtárba, de csupán egy szekrénybe volt összezsúfolva. A régiségtár anyagát a múlt században úgy állítottak ki, ahogy megtalálták, nem mosták le, nem egészítették ki és sajnos nem óvták meg a fémeket a rozsdától. (...) A régiségtár rendezését két évvel ezelőtt terveztük, de több körülmény akadályozta. Mithay Sándor volt győri múzeumigazgató segítette a munkát, kiválasztani és rendezni az anyagot. A cél kettős volt. Helyi gyűjteményt állitani össze és kiegészíteni, olyan tárgyakkal, amelyek egy-egy korszakra jellemzőek, ha nem is környékünkről valók.” 36 A régészeti gyűjtemény a könyvtár egy kisebb előterében kapott helyet. A kor szokásának megfelelően a leleteket feliratokkal ellátva szekrényekbe és fali vitrinekbe installálták. A revízió során a leletekkel együtt elcsomagolva több üveglemezre festett tárgymutató táblácskákat is találtam. Jellemzően nem mellékelték azokat a tárgyakhoz, hanem összekeverték egyéb kartonlapra nyomtatott vagy kézzel írt tárgykísérő feliratokkal. Néhány korabeli fényképen nyomon követhető, milyen elrendezésben voltak a tárlók. A győri Xantus János Múzeum kiállításához nagyon hasonló stílus és rendezési elv ismerhető fel rajtuk. Szellős elrendezésben kevés tárgy, kézzel készített tusrajzszerű illusztrációkkal ellátva, posztamensekkel megtámogatva vagy a falra rögzítve. Egyértelmű, hogy a fő célközönség az apátságba látogató turisták voltak. Ugyan nincsenek adataink a kiállítás fennállása alatti láto gatószámokról, de elmondások alapján a mai napig sokan emlékeznek még rá. Egy helytörténeti gyűjteménynél kicsit több, egy modern régészeti gyűjteménynél kicsit kevesebb információ lehetett, amit ez a kiállítás adhatott a látogatóknak. A kiállítás kronológiai sorrendben taglalta a történeti korokat. A könyvtár főépületében álló tárlóba a földtörténeti koroktól az apátság közelmúltjáig bezárólag mintegy a múlt keresztmetszetét bemutató válogatásban szerepel tettek gyűjteményi darabokat. Itt az őstörténeti korú fosszíliák, mamutmaradványok, pattintott kőpengék mellett római érem is előfordult. 36 PFF BK 993/II.6., Tibold [1961], 1–3.
