Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
238 Koncz Dániel másik mécsesnél: „Valaki »szépérzékétől« vezetve olajjal töltötte meg; szakadt volna meg bele!” 32 Megrendítő Lovas Elemér életének utolsó gyűjteményi naplóbejegyzése. „1943. március 16. Egy éve és egy hónapja beteg vagyok. 1942. február 18 -án ért először érgörcsös bénulás, október 11-én másodszor. Már előttük sem ment úgy a munka, mint szoktam dolgozni. (...) És elöljáróim is minden beosztásomat, munkámat mással végeztetik, mintha már meghaltam volna. Nekem nem is szól tak semmiről. Amit nekem nem lehetett elérnem, még egészséges koromban, azt utódaim akadály nélkül valósíthatják meg. Én csak az események után értesülök, suttogásból, a történtekről. Pedig a magyar középkori pénzeket még tegnap is rendeztem. De senki nem jön hozzám Gézán kívül, senki nem is keresi a középkori magyar pénzeket. Mennyi tervem volt ezekkel is. Senki meg csak nem is kíváncsi se a régi pénzekre, se terveimre. Úgy látszik, így nem és úgy lesz ez jól. Még ma visszaküldöm a könyvtárba a nálam levő tárgyakat és irományokat. Ott talán jobban kézbe kerül.” 33 A pannonhalmi régiségtár gyűjteménye a külvilág számára hosszú ideig ismeretlen volt. Lovas Elemér feldolgozó munkája során az anyagot kiemelte raktározási helyéről. Feltételezhető, hogy a győri bencés gimnázium gyűjteményeinek mintájára tervezte a leletek valamilyen formában történő bemutatását, de a második világháború, az azt követő évek politikai fordulata, valamint betegsége megakadályozta ebben. Munkájának nem érhetett a végére: műve a halálát megelőző évben, 1948ban a római kori anyag katalógusával zárult. Lovas Elemér halála után szakavatott régész vagy rendtag hosszú ideig nem foglalkozott az anyaggal. A könyvtáros, majd segédlevéltáros Ti bold At tila, aki az első – és a mai napig egyetlen – kiállítást szervezte az apátság régiségtárának anyagából, fiatal bencésként még találkozott Lovas Elemérrel, és tevékenységét a nagy előd munkásságának folytatásaként is felfoghatta. Az 1961ben megnyílt (és a ’70es évek közepéig látogatható) állandó kiállításról rövid vezetőt is összeállított.34 Mivel Tibold csupán műkedvelő régiségbúvár volt, aki tudományos képzettségének hiányát fáradhatatlan szorgalmával pótolta, a kiállítás rendezése során segítségre volt szüksége. Ezt Mithay Sándor35 volt győri múzeumigazgató személyében találta meg, 32 Uo. 33 PFK BK 80/12. 93. 34 Tibold [1961], Pannonhalmi régészeti kiállítás. PFK BK 993/II.6. 35 Mithay Sándor (1916–1995), régész, tanár, 1947 és 1956 között a győri Xántus János Múzeum igazgatója. 1956 őszétől koholt vádakkal nyolc hónapig vizsgálati fogságban tartották. Szabadulása után évekig nem dolgozhatott muzeológusként. 1963tól 1980ig a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatója. Veszprém megyei életrajzi lexikon , 347–348.
