Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
234 Koncz Dániel Egy év sem telt el tehát a rend visszaállítása és a Nemzeti Múzeum alapítása után, és Pannonhalmára értékes, nagy darabszámú és a kor mércéjével mérve haladó, modern elvek szerint válogatott kollekció került, amely tartalmazott régiségeket és már értéknek tekintette az archeológiai tárgyakat, még ha ezek a könyvek, érmék és egyéb kincsek mellett igen gyér számban szerepeltek is. A leletanyag feldolgozására több évtized múltán került csak sor, a rend újjászervezése és a könyvtár rendezése után. A gyűjtemények nem csupán fizikálisan lettek a könyvtár helyiségeibe elhelyezve, de több mint egy évszázadon keresztül a könyvtár vezetője lett a gyűjtemények őre is. Megfigyelhető, hogy a régészeti gyűjtemény akkor fejlődött a legtöbbet, amikor arra fogékony, archeológiai érdeklődésű könyvtáros került a gyűjtemé nyek élére. „Ami gyűjteményeink helyét és őrzését illeti: a Spaics-féle, ahogy fentebb mondtuk, a régi könyvtárban elhelyezve őr vagy gondnok nélkül volt egészen 1818-ig, mely évben (miután a könyveket beköltöztették a szomszédos kerengőbe és az azzal érintkező termekbe) ezekkel együtt a könyvtáros gondjaira lettek bízva, különösen, hogy ehhez a teremhez rendelték hozzá a magyar nyel vű könyveket is. Az 1833-ban szerzett Mitterpacher-gyűjteményt addig, míg felépítették az új Könyvtárat körülvevő termeket és tárlókat készítettek, a kerengő déli oldalán (...) helyezték el.” 14 Régészeti témájú feljegyzések és adatok csak igen hiányosan találhatók az egykori leltárkönyvekben, mert a régiségtár nem volt önálló, hanem a főkönyvtár részlegeként kezelték. A gyűjtemény megalakulását nem lehet évszámhoz kötni, mert lassan, fokozatosan, magától alakult ki, ahogy az anyag, főleg hagyatékok révén, összegyűlt. A 18. század második felében találjuk meg kialakulásának első csíráit. A Chronica Collectionum 15 az egyedüli útmutató, amelyből a gyér adatokat össze tudjuk gyűjteni. E kéziratos naplóba, amelyet Szeder Fábián könyvtáros 1830ban kezdett vezetni, majd Czi nár Mór és Kuncze Leo folytatták 1877ig, 1884ben történt az utolsó be jegyzés. Ekkor a napló vezetése megszűnt, az 1920as évektől könyvtári naplóként vették ismét használatba. 16 Az alábbiakban a Chronica Collectionum ban található adatok és a gyűjteményt a 20. század közepén kezelő Tibold Attila által készített feljegyzés alapján szeretnék felvillantani néhány képet a régészeti gyűjtemény gyarapodásáról. „Ugyanez idő tájt [1828 után] Mitterpacher György főstrázsamester és a katonai kórház parancsnoka Komáromban, többször is felszólította a főapátságot, hogy vegye meg különböző gyűjteményeit, melyeket részben 14 Uo. 5. Darvas Mátyás fordítása. 15 Chronica collectionum musaeorum Bibliothecae centralis O.S.B. PFK BK 80/12. 16 Uzsoki (1965), 18.
