Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
A pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldogasszony... 201 2014-ben Várszegi Asztrik főapát ugyanis teljes restaurációt indított el, a temp lom belső terének felújítására 2016-ban került sor. A munkálatok a padlózat alatt kb. 40 cm-es mélységig érintették a rétegsort, amely elegendő volt ahhoz, hogy a 19. századi nagymértékű átépítés előtti szentélyzáródás, toronyalap és az egykori templom körüli temető néhány sírja is előkerüljön (6. kép). A mai négyezet alatt kirajzolódott a 14. századi apszis, amely a nyolcszög három oldalával zárul, illetve a hozzá épített támpillérek (2. építési pe riódus). A megfigyelés során a falon olyan nyomokat találtak, amelyek egy esetleges korábbi átépítésre – talán egy román stílusú előzményre (1. épí tési periódus) – engednek következtetni. A rendelkezésre álló csekély bizonyítékok alapján ez nem állítható minden kétséget kizáróan, ám az tény, hogy a fal eredeti szerkezetét megbolygatták. A fal maga kb. 1 méter széles, kőből épült, jó megtartású. A kívülről hozzá csatlakozó négy támpillér is ugyanilyen széles, hosszúságuk kb. 1,1 méter. A főhajó és az apszis találkozásánál a falban mindkét oldalon egy-egy 20 cm átmérőjű, 25–30 cm mélységű lyuk helyezkedik el. A jelenlegi főhajó 14. századi alapokon nyugszik. Ezek az alapfalak mind az északi, mind pedig a déli falnál megfigyelhetőek voltak, de csak a jelenlegi hajó háromnegyedéig, ahol az északi oldalon egy kisebb kőfal maradványa is előkerült (2. építési periódus). Ezek és a fennmaradt ábrázolás12 alapján a főhajó itt záródhatott. A munkálatok során előkerült egy, szintén a 14. századra keltezhető faragott kő töredéke is (7. kép), sajnos másodlagos helyzetben. Az apszisban az egykori oltár padlótéglából rakott alapozása került elő (8. kép). A téglák és a kötőanyag alapján a 18. századra keltezhető. Az építmény simított habarcsrétege alatt két sorban helyezkednek el padlótéglák. Két szélén még további téglasor volt elhelyezve, míg középen – a falak mellett is megfigyelt – agyagréteg jelentkezett (3. építési periódus). Az oltáralapot alkotó téglákkal megegyező minőségű, illetve az őket összekötő habarccsal megegyező építőanyagokból készült, a szentélyzáródáshoz délről csatlakozó U alakú, a támpillérekkel egy kis helyiséget kialakító téglaépítmény is megfigyelhető volt, amely a 17. századi, török kori pusztításokat követő javítgatások után és a 19. század végi nagyobb volumenű átalakítások előtt épített torony alapja lehetett (3. építési periódus). A főhajó 14. századi falszakaszának kb. a felénél északi és déli oldalon egy-egy téglából épített pillér is előkerült (3–4. építési periódus). A feltárt apszis külső oldalánál az egykori temető három sírja is feltárásra került. Kettő É-ÉNy–D-DK-i, egy pedig Ny-DNy–K-ÉK-i tájolású. 12 PFK BK 158/1. 50.
