Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Oklevelek Szent István korában 19 A fentiek természetesen csak akkor lehetnek többékevésbé érvényesek, ha hiszünk a pápai koronaküldésben és áldásadásban. Magam a közelmúltban határozottan azok mellé a kutatók (Tóth Zoltán, Gerics József) mellé sora koztam fel, akik III. Ottó császárban látták a magyar korona küldőjét, és azt is igazolni kívántam, hogy a nagylegendabeli benedictio apostolica nem azonos a német forrásokban a korona elküldése mellett emlegetett benedictió val. Ez utóbbi a királlyá való felkenést jelenti, míg a hagiográfikus forrás „apostoli áldása” az egyházszervezés jóváhagyását jelentette, amelynek hordozója ténylegesen egy pápai dokumentum kellett, hogy legyen 1000ben vagy 1001ben.33 Tehát magam egy pápai levéllel számolnék, amely már nem maradt korunkra. Vane remény arra, hogy nagyjából helyreállítsuk a tar talmát ennek az elkallódott kútfőnek? Véleményem szerint mindehhez rendkívül jó kontrollanyagként szolgál a magdeburgi érsekség 960as évekbeli alapítástörténete és annak irat anyaga.34 Mindezt nem magam vonom be először a magyar kutatás látókörébe, Gerics József tette meg közel negyven éve megjelent nagy Hartviktanulmányában,35 de az általa tanulmányozott magdeburgi vonatkozású forrásbázis bővíthető. A magyar egyházszervezést érintő pápa i dokumentum az esztergomi ér sekség alapítását hagyhatta jóvá, indokként bizonnyal felhozva István addig lezajlott államszervező és különösen a kereszténység ügyét előmozdító küzdelmeit (pl. a Koppány elleni hadjáratot). Meghatározta a rangemelésben részesülő egyházat is, amely az érsek temploma lett, valamint annak védőszentjét (Szent Adalbertet) is. A metropolitai székké válást is mindenképpen ki kellett emelnie az oklevélnek, ezt egyébként a Legenda maior is hangsúlyozza. Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy egy német érsekség beleegyezését kérte az aktus elismeréséhez, mivel a korábban alapított magyar püspökségek (Győr és Veszprém) bizonnyal német szuffragáneusi függésben voltak korábban. 36 E meglévő két magyar püspökséget viszont ekkor Esztergom alá rendelte. Az érsek felhatalmazást kapott tartománybeli püspökei felszentelésére is. Mindezeket a 96 2. február 12i pápai oklevél alapján állítom.37 Amennyiben a magyar egyházszervezet jóváhagyása ténylegesen az 1001 tavaszán Ravennában megtartott pápai zsinaton történt, ennek a szinódusnak az egyetértését is hangsúlyozhatta 33 Thoroczkay (2020 a ), 27–34. 34 Erre ld. Becher (2000), 431–432. 35 Gerics (1981), 181–182. 36 Minderre legújabban ld. Thoroczkay (2020 b), 42. A pápai exemptio Veszprém és Győr esetében valószínűtlennek tűnik, a korai lengyel poznańi püspökségnél ezt állítók (ld. pl. Jasiński [2019], 73–83.) érveit is meggyőzően cáfolták legújabban ( Sikorski [2019], 85–98.). 37 Urkundenbuch Magdeburg 41–43. (28. sz.).
