Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
20 Thoroczkay Gábor a magyar vonatkozású dokumentum. Ezt már egy 967. április 20i pápai oklevél alapján állítom.38 Az oklevélben végezetül szó eshetett az esztergomi érsek palliumáról, és annak meghatározásáról, hogy milyen egyházi ünnepeken és cselekményeknél szabad e jelvényt használnia. Ezt egy 968. október 18i pápai dokumentum alapján feltételezem.39 Amennyiben a ravennai zsinaton kelt az oklevél, a diplomát leíró pápai scriniarius t és fogalmazó pápai bibliothecariust (ez püspök kellett, hogy legyen) is felt ü ntethették benne, és mindemellett a jelen lévő érsekek, püspökök és apátok is aláírhatták. 40 De a legendaszöveg alapján – per subscriptionem apostolici – majdhogynem bizonyos, hogy maga a pápa is aláírta, és ekkor csak a scriniarius t tüntették fel azt megelőzően.41 Az kérdéses, hogy a magyar állam és egyházszervezést jótékonyan segítő, a Szent Adalbertpatrocíniumot sugallmazó III. Ottó császár valamiképpen szerepelte az oklevélben (uralkodási évének feljegyzésével42 vagy akár signum ának feltüntetésével 43 ), de a magyar államala pító király szuverenitásra törekvése miatt lehetséges, hogy mindez el is maradhatott az oklevélből. Magam ez utóbbi változatot tartom valószínűbbnek. Tehát magam így képzelem el a Szent Istvánlegendában kétszer említett, de egynek veendő 1000–1001 körüli pápai oklevél felépítését. 44 Azért számolok csupán egy pápai irattal, mert az azt még minden bizonnyal ismerő Nagylegendaszerző sem ír többről. Tehát maga az alapítási aktus dokumentálása egyszerűbb lehetett, mint Magdeburgban. Az elkallódott pápai oklevél államalapítás kori dokumentumaink legértékesebbike lett volna, amennyiben fennmarad, helyette azonban évszázadokig egy kora újkori politikai célzatú hamisítvány, az ún. Szilveszterbulla bitorolta az első évezredforduló körüli pápai –magyar kapcsolatok kulcsfontosságú oklevelének szerepkörét. 45 E fenti három diplomatikai problémát kívántam e tanulmányban tárgyalni. Ahhoz kétség nem férhet, hogy az államalapításkori okleveles anyag kutatásában nem ez volt az utolsó szó, és ahhoz sem, miszerint olykor a nagy múltú német középkorkutatás is figyelmet fog fordítani legkorábbi diplomatikai kútfőinkre. 38 Uo. 73–74. (52. sz.) 39 Uo. 88–90. (62. sz.) 40 Vö. pl. Uo. 74. vagy 86–87. 41 Ld. pl. Uo. 74. 42 Vö. pl. Uo. 90. 43 Vö. pl. Uo. 74. 44 Vö. másképpen: Érszegi (2004), 103–111. 45 Erre összefoglalóan ld. a következő kommentárt szakirodalommal: DHA I. 18.
