Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
162 Szabadváry Tamás víz fa kasztási csodája hamar utat talált a korai keresztény művészetben, mint hogy összefüggött Mózes mint Krisztuselőkép értelmezésével. A 2–3. században rögzült kompozíció konzervatívnak mondható, amely a 4. században minimális eltérést mutat csupán. A képi ábrázolások döntően a csoda bekövetkezésének időintervallumát sűrítik: a legtöbbször tunicá ban (illetve togá ban) és pallium ban megjelenő Mózes arca lehet szakállas vagy szakálltalan, fiatal vagy középkorú férfiként is feltűnhet.11 Jobb kezében az isteni erővel felruházott pálcát (virga) tartja, és a Hóreb hegy kősziklájának irányába sújt (mutat) vele. A legkorábbi ábrázolások közé sorolják a Priscillakatakomba, Capella Graecaban található festményét, amelyen Mózes tunicában az előtte látható sziklára csap, mögötte pedig egy fa jelenik meg. A korai időszakban még nem vált általánosan feltűnő elemmé a „zsidó vének” alakja, megjelenítésük a 4. század folyamán rögzült (ellenben itt sem kizárólagosan). Az egy vagy több (nem feltétlenül idős) férfi rendszerint Mózes alakjához képest kisebb, a frissen kicsorduló vízhez járul(nak) szomjukat oltani. Ennek igen szép példáját látjuk a Callixtus katakomba egyik festményén (Cripta delle pecorelle) : Mózes itt idősebb férfi, jobb kezében tartott pálcájával az előtte álló tömör sziklára suhint, az előtörő vizet egy kisebb, tunicá s köpenyes figura gyűjti a markába. Korai, figyelmet felkeltő, 3. század végi kompozíció az ún. Jónásszarkofág, amelyen négy guggoló férfialak járul a forráshoz.12 Összehasonlításként, a korabeli zsidó ábrázolások között kiemeljük a Dura Europos -i zsinagóga festményeit: a sziklából 12 kis vízerecske ágazik ki, amelyek egyegy sátorba torkollanak, mindegyik előtt férfialakkal, ezzel utalva Izráel 12 törzsére. 13 A fentiek értelmében megkísérelhetjük „miniatűr” gyűrűképünk értelme zését: a központi alak Mózes (mint Krisztus?), aki pálcájával a durva kiképzésű sziklatömb irányába sújt. A hely adta lehetőségek miatt a forrást nyilván nehéz vizuálisan jól kivitelezni, ellenben a kis csillagszerű alakzat zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és jószágainkat? Mózes pedig így kiáltott az Úrhoz: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek. Az Úr azt mondta Mózesnek: Menj végig a nép előtt, és vegyél magad mellé néhányat Izráel vénei közül. A botodat is vedd a kezedbe, amellyel a folyóra sújtottál, és indulj el. Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle, hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára. Azt a helyet Masszának és Meríbának nevezte Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, és azt mondták: Vajon közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” Szent Biblia , 78–79. 11 Jutta Desken Weiland elgondolása alapján a Péter és Mózes vízfakasztási csodájánál fontos különbséget jelent, hogy Mózes rendszerint szakálltalan, míg Péter mindig szakállas, az előbbi megállapítás véleményünk szerint nem kizárólagos: Desken Weiland (2011), 130. 12 A mózesi csoda szarkofágokon való ábrázolása: Koch (2000), 144–145. (Jónás szarkofág: 12. kép). 13 Mózes és a csoda ikonográfiájára vonatkozóan áttekintést ad: Utro (2000), 223–225.
