Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
14 Thoroczkay Gábor Pécsváradi oklevél Az 1015. évi keltezésű pécsváradi oklevél15 – minden bizonnyal gazdag tartalma, valamint más államalapításkori oklevelekkel való bonyolult szö vegkapcsolatai miatt – a pannonhalmi és a veszprémvölgyi után leginkább vizsgálat alá vont 11. század eleji diplománk. 1938 előtt is több vélemény forgott közkézen részbeni vagy teljes hitelességéről, és részleges autenticitásának megállapításával a közelmúltban is meghatározó súlyú kutatók foglalkoztak. A 20. század elején még voltak hívei teljes hitelének (Karácsonyi János), de hamis mivoltát is nagytekintélyű kutatók vallották (Erdélyi László).16 Harry Bresslau az intitulatiót, a poenát, a corroboratiót, a rendelkező szakaszok egy bizonyos részét hitelesnek vélte és Heribert Cnek tulajdonította.17 Tanítványa, Szentpétery Imre e vonatkozásban tel jesen szembeszállt mestere véleményével: a pécsváradi diplomát Szent István pannonhalmi és pécsi okleveleinek segítségével az 1220as években hamisított dokumentumnak tekintette, és nem gondolt államalapításkori előképre. 18 Györffy György a ma ismert alapítólevelet egészében hamisítványnak tartotta, de részleteit tekintve számolt Szent Istváni diplomával Pécsvá raddal kapcsolatban. Úgy vélte, hogy István király pécsváradi oklevele formulás részeiben döntően a pannonhalmi oklevéllel egyezett meg. Vannak viszont olyan eltérések, amelyek – a német birodalmi oklevelek szóhasználatával való összevetésben – igazolják egy 11. századi pécsváradi oklevél létezését, például az uralkodói intitulatio superna favente clementia frázisa ( formula devotionisa), a monostor sancte Dei Genitricis Marie et Sancti Benedicti ad radicem Montis Ferrei címzése, az anathéma stb. Ez az István kori oklevél 1015ben, 1038ban, vagy első királyunk halála után keletkezhetett, egy olyan helyi írnok tollából, aki ismerte a pannonhalmi oklevelet. 19 Kristó Gyula két évtizede megjelent tanulmányában egy eredeti Szent István kori pécsváradi oklevél létének kérdését taglalta. Neki is feltűnt, hogy az intitulatio superna favente clementia kifejezése, az ad radicem Montis Ferrei megjelölés a monostor lokalizálásában, a monasterium Sancte Dei 15 Mérvadó kiadását ld. DHA I. 72–80. (12. sz.). További – az 1403. évi pápai, ill. az 1399. évi Zsigmondféle átíró oklevelet is tartalmazó – kiadása: Érszegi– Bellus XX–XXXI. Magyar fordítása: Uo. XXXII–XLIII. 16 A kutatástörténet rövid összefoglalását ld. Szentpétery (1918 a), 11–12. 17 Bresslau (1918), 43., 72–73. 18 Szentpétery (1918a), 11–37. (Ez utóbbi közlemény rövid kivonata: Szentpétery [1918 b], 19–31.); Szentpétery (1938), 137–139. 19 DHA I. 67–72.
