Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Oklevelek Szent István korában 15 Genitricis Marie et Sancti Benedicti kifejezés mind korhű a 11. század elejére, német csá szári oklevelek szóhasználatával is igazolható, és más magyarországi ok levélben nem fordul elő. Mindezek számára egy államalapításkori pécsváradi diploma létezését igazolták. Az oklevél 1015. évi kiadását sem tartotta lehetetlennek, de ez csak a monostor alapításának ideje lehetett, felszentelése évtizedekkel később, 1038ban történhetett meg. Tehát Kristó Gyula is számolt egy eredeti pécsváradi diplomával, amely erőteljes német hatásokat mutathatott, de nem tagadta a jelenleg ismert dokumentumnál a pannonhalmi és pécsi oklevelek mintaadó szerepét sem. 20 Magam jelen tanulmány készítéséhez részletesen átvizsgáltam a Györffy és Kristó által felhozott német diplomatikai forrásokat, és a következőre jutottam. Először az ad radicem X montis kifejezéssel foglalkoztam, és rögtön ki is rekesztettem az általam lefolytatott vizsgálatból. Véleményem szerint ugyanis ez a frázis a Szent Istvánlegendák lapjairól keveredhetett a ma ismert, a Szent István kori nyomokat már alig alig őrző pécsváradi oklevélbe. 21 Érdekesebb már a ritka formula devotionis az oklevélben: a superna fa vente clementia kifejezés kizárólag Heribert C által írt oklevelekben, 997 ben és 999ben tűnik fel,22 a II. Henrik kori alkalmazásukkor pedig Heribert C által írt III. Ottó kori diplomákat használtak fel.23 Tehát a pécsváradi oklevél eme egyedi formulája alapján Heribert Cnek szerepe kellett, hogy legyen a Szent István kori pécsváradi oklevél kiállításában. Ezt Bresslau már hangsúlyozta, Györffy és Kristó viszont szemmel láthatóan nem vette észre, nem vette figyelembe. A monasterium ... in honore sancte dei genitricis Marie ... constructum et consecratum kifejezés 24 pedig III. Ottó kori, Hildibald B és Hildibald F írnokokra jellemző, és ezeket is használták a II. Henrik korban. 25 Azt viszont már nem kellett tudnia Györffynek és Kristónak, hogy a 2000es évek elején Wolfgang Huschner megállapította: Hildibald B és F azonos személy és Heribert C mestere volt (a német professzor szerint ő a 998ban elhunyt Hildibald wormsi püspök nek feleltethető meg, aki a legnagyobb szerepet játszotta a későbbi Heribert kölni érseknek, a kutatás által C vel jelzett írnoknak a császári udvarba kerülésében).26 Tehát ezen az úton is Heribert C kerül látókörünkbe. 20 Kristó (2000), 307–321. 21 „... ad radicem Montis Ferrei ...” : SRH II. 382–383. 22 D. O. III. 263., illetve 311. és 330. sz. 23 D. H. II. 15. és 45. sz. 24 D. O. III. 13. sz. (992 ből). 25 D. H. II. 100. sz. (1005 ből). 26 Huschner (2003), 182–184.
