Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
12 Thoroczkay Gábor Jelen tanulmányomban nem kívánom a Szent Istváni okleveleket újból teljeskörűen bemutatni, hanem három résztémát fogok tárgyalni: az első a veszprémvölgyi görög diploma kérdésköre, amelynek az irodalma az elmúlt évtizedben is jócskán gyarapodott, a második a pécsváradi oklevél, amelynél – legalábbis meglátásom szerint – komolyan módosítani lehet, sőt talán kell is az újabb kutatásokat, a harmadik pedig egy olyan kérdéskör, amelyet elő ző dolgozatomban nem is vizsgáltam: az 1000. év táján Magyarországra küldött pápai levelek vagy levél problematikája. Mivel e harmadik pontban nem az istváni udvarban keletkezett iratokról vagy iratról lesz szó, ezért helyesebb írásomnak az Oklevelek Szent István korában címet adnom. Veszprémvölgyi oklevél Az államalapításkori veszprémvölgyi oklevelet fenntartó 1109. évi diplo mánál5 a 20. század elején tisztázódott, hogy az ún. Nemzeti múzeumi példány a hiteles, jóllehet pecsétjét áthelyezték a 13. század elején hamisított ún. Országos levéltári példányra. A 20. század hú szas éveitől, Melich János neves szlavista professzor megjegyzésétől kezdve pedig hol gyengébben, hol erősebben jelen van a hazai és nemzetközi oklevéltani kutatásokban az a nézet, hogy a görög nyelvű, bizánci mintájú oklevél nem Szent Istvánhoz, hanem a keresztségben szintén István nevet nyerő, a király minősítést is különböző forrásokban elnyerő Géza nagyfejedelem korához kapcsolandó. Mindezeket 2009. évi cikkemben részletesen áttekintettem.6 Az utóbbi évtizedben az oklevél egy megnyugtató megoldásig még el nem jutó kérdés, a 10. századi bizánci térítés kapcsán került újból reflektorfénybe. Miről is van szó? Az első honfoglalás utáni Kárpátmedencei egyházi intézmény a keletmagyarországi (tiszántúli, majd erdélyi) gyulákhoz kapcsolódik, akik közül a 10. század közepén élő törzsfő megbízható bizánci kútfő, Ioannés Skylitzés tanúsága szerint egy Hierotheos nevű térítőpüspököt hozott ma gá val Konstantinápolyból a 950es években.7 Ez a főpap bizonnyal Gyulafehérváron (is) működött, hiszen ott a közelmúltban feltártak egy már régen ismert, de csak az újabb román régészeti kutatások alapján bizánci típusúként meghatározott templomot. Ez valószínűleg Hierotheoshoz 5 Kritikai kiadása: DHA I. 85. (13. sz.), 366–367. (136/I. sz.). Kommentált fordítása: ÁKÍF 115–119. 6 Thoroczkay ( 2016a), 46–52. 7 ÁMTBF 82–83.; bővebb kommentáranyaggal ld. HKÍF 152–153.
