Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

II.Közlemények

94 Gyöngyössy Márton

veretei kisebb arányban, de szintén megjelennek, bár a gombosi lelet ebből a szempontból kivételesnek tűnik, a nagyobb Mátyás-kori pénzösszességet csupán néhány II. Ulászló-arany színesíti. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a pénztípusok alapján nemcsak a II. Ulászló uralkodásának első évtizedében elrejtettek, hanem a gombosi, a lepavinai és a nagyszékelyi éremkincs gyűjtője is elsősorban Mátyás uralma idején szedhette össze, illetve nagyobbrészt Mátyás-aranyokban tartotta vagyonát. Összességében megállapíthatjuk, hogy a katalán éremlelet magyar részének belső arányai nagyon hasonlítanak a korabeli magyarországi aranyleletek, azaz a középkor végi Magyarország aranypénz-forgalmának összetételéhez. Az alábbiakban Sant Pere de Rodes éremlelete magyar aranyai Katalóniába kerülésének lehetséges – gazdaság- és politikatörténeti –magyarázatára teszek kísérletet.

6

Gombos

(1514)

Lepavina

(1516)

Mohács

(1491)

Nagyszékely

(1520)

Rábacsécsény

(1529)

Rigyác

(1495)

Szászrégen

(1495)

Zágráb

(1500)

Sant Pere

(1520/

1530)

Luxemburgi Zsigmond

(1387–1437)

3

1

4

5

6

Habsburg Albert

(1437–1439)

1

1

I. Ulászló

(1440-1444)

2

1

1

1

1

2

Hunyadi János

(1446–1452)

1

1

V. László

(1453–1457)

2

2

5

11

2

I. Mátyás

(1458–1490)

14

40

28

5

1

18

49

44

24

II. Ulászló

(1490–1516)

1

3

1

4

2

1

4

4

12

II. Lajos

(1516–1526)

2

2

I. Ferdinánd

(1526–1564)

2

∑

15

50

33

12

8

20

64

67

45

1. táblázat. Kibocsátók szerinti megoszlás késő középkori és kora újkori magyar aranyforint-leletekben

6 A lelet aranyainak katalógusa: Clua i Mercadal–Marot

(1999b).