Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Magyar aranyforintok Sant Pere de Rodes monostorából 95 A magyar aranyak útja Katalóniába Huszár Lajos a magyar aranyforint középkori forgalmi területének meg hatá rozásakor, a leletadatok feldolgozásakor az Ibériai-félsziget (tehát a mai Spanyolország és Portugália) területén nem mutatta ki a magyar aranypénz jelenlétét. Mindez betudható volt a földrajzi távolságnak, valamint a köz vetlen kereskedelmi kapcsolatok hiányának. Huszár összeállítása a közelebbi délfrancia vidékekről sem közölt leletadatot, így elvileg itt sem forgott a magyar aranypénz. 7 Ugyanakkor egy román kutató, Ernest Oberländer-Târnoveanu felfigyelt arra, hogy a magyar forint az Ibériai-félszigeten, pontosabban Katalóniában, az írott források tanúsága szerint korántsem volt ismeretlen. Két adatot is közölt, amelyek finomsági és árfolyam-értékeket is megadnak. Az első 1405 körül keletkezhetett (az aragóniai királyi kamara grófjának jelentése), a másik pedig a mallorcai levéltárban őrzött, 1480 körül készült kereskedelmi kézikönyv. A két forrás alapján a magyar aranyforint a térségben nem túl gyakori, de jegyzett valutának tűnik. Francia viszonylatban Oberländer-Târnoveanu egy 1524-es párizsi forrást közöl, ebből azonban az aranyforint dél-franciaországi forgalmára nem következtethetünk. 8 A lelet magyar aranyforintjai Katalóniába kerülésének egyedüli lehetséges magyarázataként a katalán–velencei és a velencei–magyar gazdasági kapcso latok merültek fel. Először tehát ezt kell megvizsgálnunk, illetve a lelet magyar részének összetételét elemeznünk (más korabeli leletekkel összevetnünk), majd mindezt a katalán külkereskedelmi kapcsolatokon belül értelmeznünk. 9 Amint láttuk, a lelet magyar aranyainak belső arányai a korabeli magyarországi pénzforgalmi arányoknak felelnek meg. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a magyar aranyak az 1510-es években kerültek el Magyarországról, valószínűleg együtt, egy összegben. Az olasz–magyar kereskedelmi forgalomban Magyarországnak két fontos partnere volt: Firenze és Velence. Az előbbivel fennállt kapcsolat volt a jelentősebb, de Velence jelentőségét sem szabad lebecsülnünk. 10 A magyar aranyak közvetítője tehát legalább annyira lehetett Firenze, mint Velence. Ráadásul Firenze tágabb környezetéből is ismerünk aranyforint-leleteket; 7 Huszár (1970–1972). Amint említettem, már az 1930-as években ismertek olyan ibériai leletadatot, amelyben volt magyar aranyforint: Mateu-Llopis (1934), 18–19. 8 Oberländer-Târnoveanu (2003–2004), 51–52. 9 Clua i Mercadal–Marot (1994), 589–590.; Marot (1999), 125. 10 Kubinyi (1959), 99–102.
