Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

II.Közlemények

Magyar aranyforintok Sant Pere de Rodes monostorából 93

2. térkép. Aranyforint-leletek a középkor végi Magyarországról (1490–1529). A térkép Szilágyi Krisztián Antal térképének felhasználásával készült: Gyöngyössy (2008), 138.

A történelmi Magyarország területéről nyolc, 1490–1529 között záródó, tehát korabeli leletet állíthatunk párhuzamba a katalán éremlelettel. A gombosi (Bogojevo, Szerbia) záródása az 1514-es évre, a lepavinai leleté 1516 előttre, a mohácsié 1491-re, a nagyszékelyié 1520-ra, a rábacsécsényié 1529-re, a rigyácié és a szászrégenié (Reghin, Románia) egyaránt 1495-re, végül pedig a zágrábié (Zagreb, Horvátország) 1500-ra tehető.

5 Ezen Jagelló- illetve korai Habsburg-korban elrejtett kincsleletek közös tulajdonsága, hogy mind Mátyás (1458–1490), mind pedig II. Ulászló aranyai egyaránt fölbukkannak bennük (előbbié tetemesebb, utóbbié csekélyebb mértékben). A korábbi kibocsátók (Zsigmond, Albert, I. Ulászló, Hunyadi János, V. László) egyes 5 Gombos

(Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár [a továbbiakban: MNM ÉT]: 639/1904); Lepa

vina (MNM ÉT: 220/1885); Mohács–Sziget

(MNM ÉT: 352/1891, 42/1892, 188/1892); Nagyszé

kely (MNM ÉT: 283/1894); Rábacsécsény

(MNM ÉT: 863-05-2/1955, Numizmatikai Közlöny

60–61 (1961–1962), 94.); Rigyác

(MNM ÉT: 337/1905, Numizmatikai Közlöny

5 (1906), 105.); Szászrégen (MNM ÉT: 433/1892); Zágráb

(MNM ÉT: 359/1885).