Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

II.Közlemények

Nicolaus Cusanus és Kaspar Aindorffer levelezéséből 87 Kaspar nemcsak monostora épületeinek építésén-megerősítésén fáradozott, hanem igazi reformapát volt. Cusanusszal ellentétben megvolt az a ké­pessége, hogy másokat is megnyerjen törekvéseinek. Aindorffer nem szívesen hagyta el monostorát, beteges ember volt. Általában szerzetese és bizalmas munkatársa, a kiváló műveltségű Bernard von Waging (+1472) – 1452–1465 között a monostor perjele – járt el a ne vé­ben. Bernhardra Cusanus szintén fölfigyelt: a reformok ügyében a kardinális igazi tanácsadója és segítője lett. 8 Bernhard 1451-ben Laudatorium doctae ignorantiae cí mmel könyvet írt válaszul a Cusanus De docta ignorantia című műve (1440) által kiváltott teológiai vitára. 9 Nicolaus a misztikus teológiáról levelezett Kaspar apáttal és Bernhard perjellel. 10 E levelezés szépen megvilágítja Cusanus gondolkodását – őrá pedig mély benyomást tett a tegernseei szerzetesek szellemi komolysága és mély vallásossága.11 A kö ­zösség vendégszeretete arra ösztönözte őt, hogy 1454 februárjában kérje a bencéseket: tartsanak fönn számára egy külön cellát, hogy oda visz­szavonulhasson szemlélődő életet folytatni. 12 E rövid bevezetőből világos, hogy Cusanus és a tegernseei szerzetesek közötti levelezés tanulmányozása több szempontból fontos lehet: egyrészt megvilágítja Cusanus misztikus teológiáját, másrészt betekintést nyújt a melki reformhoz csatlakozó bajor monostor lelki-szellemi életébe. Az itt következő rövid levél Nicolaus és Kasper kapcsolatának egyetlen mozzanatára összpontosít: az eredetiben alig tizennyolc soros röpke szöveg egy teljes búcsút biztosító pápai levél körül forog. 13 8 Így pl. Bernhard 1453. november 27-én Nicolaus képviseletében kereste föl a sonnenbergi bencés nővéreket. 9 Bernhard más műveiben is foglakozik Cusanus gondolataival. 10 Kérésükre írta De visione dei (1453), valamint De beryllo (1458) című műveit. Saját beval ­lása szerint Nicolaus újra meg újra elolvasta Bernhard leveleit. Még készülőben lévő írásai kapcsán a perjel véleményét és tanácsát kérte. A tegernseei bencések pedig nagyra becsül ­ték Cusanus írásait: a De visione dei ből három másolatot készítettek, egyet Kaspar apátnak ajánlva. 11 Endres (2002), 139. 12 Igaz, e szándékát soha nem valósította meg. 13 A búcsú a középkor folyamán az egységes vezeklési gyakorlat változataiból fejlődött ki: valamely ima, vezeklési gyakorlat vagy pénzadomány kapcsán hivatalos egyházi nyi­latkozattal biztosítja az elkövetett bűnök időleges büntetésének elengedését. Veszélyei, valamint a belőle következő visszaélések miatt többek között már Wyclif és Husz fölemelte szavát. A Tridenti Zsinat a reformátorokkal szemben megvédte a bűnbocsánat jogát, ugyan­akkor mértékletességre szólított föl és meg kívánta szüntetni a visszásságokat. Vö. A dogma ­tika kézikönyve (1997) , 333–334. A búcsúra vonatkozó mai hivatalos egyházi tanításról ld. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1032, valamint 1471–1478. pontok.

Next

/
Thumbnails
Contents