Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Benczik Gyula – Zágorhidi Czigány Balázs Szent Benedek-templom a határvidéken Az egykori Vas vármegyei Felsőszentbenedek templomának korai története A középkori Vas vármegye templomainak legkorábbi írott említései furcsa módon a peremvidékekről, leginkább az ország nyugati és délnyugati területéről tűnnek fel a 12–13. század fordulóján. Ezek az első említések nemcsak a különböző kolostoralapításokra – a küszéni bencés apátság alapítólevele (1157), a szentgotthárdi ciszterci monostor birtokösszeírása (1198), a pornói apátság alapítólevele (1221) 1 – vonatkoznak, hanem ténylegesen az első plébániatemplomokra is. Természetesen ez a jelenség arra is ráirányítja a figyelmet, hogy ha ezeken a területeken már ebben a korszakban álltak templomok, akkor a megye központi részein már jóval korábban kialakult plébániahálózattal kell számolnunk – ennek viszont sem írásos, sem építészeti emléke nem maradt. 2 A Vas megyei Lendva birtok (Felsőlendva, ma: Grad, Szlovénia) 1208. évi adománylevele két templomot is említ: az egyik az őrök Szent Venceltemploma mint kiindulópont (a sancto Venceslao) , a másik pedig a Szent Benedektemplom mint lényegében végpont (ad ecclesiam sancti Benedicti). 3 A részletes határjárásnak köszönhetően a templomok helye pontosan azono sítható, így biztosan állíthatjuk, hogy az előbbi a középkorból jól adatolt, de az újkorra elpusztult kercai (ma: Kercaszomor), utóbbi pedig a ma is álló, pontosabban az eredeti helyén újonnan épített kancsóci (Felsőszentbenedek, ma: Kančevci, Szlovénia) templomnak felel meg. 4 A két templom légvonalban alig tíz kilométerre fekszik egymástól, s ha hozzávesszük, hogy a kettő között megközelítőleg félúton ugyancsak található egy korainak 1 Küszén: UB I., 22.; Szentgotthárd: UB I., 32–34.; Pornó: UB I., 82–84. 2 Kiss (2000). 3 A határjárás szövege: UB I. , 56. (A határjárás zárószakasza a két templomot köti össze.) 4 A határjárás azonosítása: Kiss–Zágorhidi Czigány (2006), 177–181., 186 (4. kép).
