Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
III.Forrás
Új források Rumer Márton főapáttá választásának... 197 halma nyújtott segítséget, hogy a stájerországi búcsújáróhelyen mindig legyen magyar gyóntató. Koptik 1732-ben írt kéziratos műve szerint ugyanis egy bizonyos József apát érkezett Szent Márton monostorából Mariazellbe. 9 A pannonhalmi 17–18. századi szerzetesi névtár 10 szereplői közül ugyan senkit sem tudunk vele azonosítani, azonban a már idézett, 1772-ben készült St. Lambrecht-i tör téneti sematizmus szerint még Rumer előtt lépett a szerzetesek közé a zágrábi születésű horvát, Josephus Poschgay, aki később, ha nem is apát, de perjel lett, majd 1653-ban mariazelli superiorként halt meg. 11 Nyelvtudásának köszönhetően kapcsolatban állt a kegyhely magyar jótevőivel, többek között Batthyány Ádámmal. 12 Pannonhalmához fűződő esetleges kapcsolatát egy e lő re nem látjuk világosan. Koptik kézirata József apát említése után meg jegyzi, hogy a főapátság egy bizonyos St. Lambrecht-i szerzetest egy évre befogadott, hogy az magyarul tanulhasson. Bár nem tudjuk biztosan, hogy a pannonhalmi közösség kit fogadott be nyelvtanulás céljából, 13 és a József apáttal kapcsolatos adatok is bizonytalanok, mégis egyértelműen utalnak a stájer és a magyar monostor kapcsolataira. ta magát. Az 1786-os szerzetesi névsorban a 95 fogadalmas között egy-egy morva, horvát és itáliai mellett öt-öt magyar és cseh szerepel. Catalogus (1774), passim; Catalogus (1786), passim; Plank (2003), 26. 9 StiAL Hss Koptik III. 162r. 10 PFL Segédletek, T örténeti névtár II. (1639 –1786). A rendtagok származását és életútját össze foglaló segédlet Reichardt Aba néhai levéltáros anyaggyűjtése alapján készült. A kéziratot jelen tanulmány szerzője a levéltár dokumentumai alapján folyamatosan bővíti. 11 StiAL Hss Catalogus 1772, 79. sz. 12 Fazekas (2003), 104. 13 A Pozsony megyei Budafáról származó magyar szerzetes, Candidus Allo már Rumer főapát sága után, valószínűleg nem egy évre és nem nyelvtanulás céljából érkezett Pannonhalmára. 1687 decemberében tett fogadalmat St. Lambrechtben. Rövid ideig apátsága magyarországi birtokainak adminisztrátora lett, majd a nyugati magyar határszélen misszionáriusként tevékenykedett. StiAL Hss Catalogus 1772, 214r (198. sz.); StiAL Hss Catalogus 1551–1810, 30. 1694-ben fogadta be Lendvay Placid főapát, majd Kaposváron látott el lelkipásztori feladatokat. A rendtörténetben (PRT IV. 681.) Allo Konrádként szerepel, holott hivatkozott kéziratában Lancsics Bonifác helyesen Candidus Alloként említi: PFKK BK.+ 13/1. I. 455. Pannonhalmi kötődése Lancsics alapján egyértelműen 1694 novemberében kezdődött, a rendtörténet szerint 1700 körül érkezett Szentmártonba. Lancsics egyébként azt is megjegyzi, hogy még világi életéből ismerte Allot, Mariazellben találkoztak. – A kaposvári plébániát az 1690-es években a somogyi tizedek ügyében eljáró pannonhalmi bencés plébánosok vezették, Allo is így került Somogyba. PRT IV. 201–202.; Hoss (1948), 13–15. Később visszatért Stájerország ba. – Lancsics egy bizonyos fiatal St. Lambrecht-i diakónus, Theophilus testvér befogadásáról is értesíti az utókort. A civil ruhában 1695. október 16-án, tehát szintén Rumer halála után, menekültként (profugus) érkező szerzetest a főapát parancsára habitusba öltöztették és a közösség asztalához is meghívták. Theophilus tetsvér kiváló zenész volt, lanton és orgonán is játszott. PFKK BK.+ 13/1. I. 455. – Candidus Allo és Fr. Theophilus szentmártoni feltűnése a Rumer főapátsága nyomán még intenzívebbé váló Pannonhalma–St. Lambrecht kapcsolatokat mutatja. Természetesen az is elképzelhető, hogy az amúgy is meglévő kapcsolatokról – az igen aktívan dokumentáló Lancsics Bonifácnak köszönhetően – ebből az időszakból, a 17–18. század fordulójáról egyszerűen jóval több információval rendelkezünk.
